A néző bevonására, aktív részvételére építő mű az alkotó ún. Egyperces szobrok sorozatához tartozik. A vállalkozó kedvű érdeklődőnek az asztalon látható rajz alapján hason fekve kell elhelyezkednie az asztal tetején, hogy miközben karjait széttárja, és az álla és az asztal közé szorítja a címben említett ceruzát, néhány percig egyensúlyozva maradjon ebben a pozícióban. A névadó Ernst Mach (1838–1916) osztrák fizikus és filozófus volt, aki többek között az aerodinamika (akusztika) és a hidrodinamika területén kutatott. Nevéhez fűződik a lökéshullámok leírása és lefényképezése, és róla nevezték el az ún. Mach-számot, a hangsebességhez viszonyított haladási sebesség nagyságát, ami a modern szuperszonikus repülésben fontos paraméter. Fizikusi tevékenysége mellett pszichológiával és fiziológiai kutatásokkal is foglakozott. Kiindulópontja az érzetek elemzése volt; az érzéki adatok elsődlegességét hirdető empirizmus képviselőjeként komoly befolyást gyakorolt a századelő logikai pozitivizmusára. Munkamódszere a jelenségek megfigyelése mellett az introspekció volt, amelyekről gyakran feljegyzéseket, rajzos vázlatokat készített; egyik legismertebb rajza a magáról, mint egyes szám első személyű megfigyelő térbeli pozíciójáról készített ábrája 1900-ból. Wurm a kilencvenes évektől kezdve készíti egyperces szobrait, amelyek sajátosan értelmezik a kortárs szobor fogalmát. A művész által készített rajzos használati utasítás alapján maga a látogató hozza létre a szobrot, ő hajtja végre a tervet. A műalkotó folyamat végén a kiállítótérben néhány percre létrejövő, rövid ideig látható, élő testek közreműködésével megalkotott szobor áll, amely idejét tekintve efemer, ám a szobor lényegét az utasításban potenciálisan örökké őrző műalkotás formájában jelenik meg. Wurm radikálisan különválasztja az alkotót (ideát) és a létrehozás folyamatát, miközben hétköznapi tárgyakkal, dolgokkal lép kapcsolatba, melynek során a mindennapok bármely profán anyaga-eszköze szobor tárgyává válhat.