EL-HASSAN Róza Ébredés című művét első ránézésre szinte klasszikus modern szobornak tarthatnánk. A tárgy különféle – használt és új – fa-anyagok kombinálása révén jött létre; létrehozásának folyamatát szinte végig tudjuk követni rajta. Ez a folyamatszerűség részben tipikus jellemzője a modern művészetnek, részben pedig az újabb, performatív művészi gyakorlatok irányába mutat. A szobor különös megmunkáltsága is kettős: bizonyos elemei alig megdolgozottak és szinte tákoltnak hatnak, míg például az arc egyfajta gondos megmunkálás kezdetét mutatja. A befejezetlenség érzete ugyanakkor azt is jelzi, hogy a művet nemcsak a művész a saját munkájával, de a néző is a saját gondolataival többféleképpen is „befejezhetné”. A szobor El-Hassan korábbi, ülő szobrainak folytatása, ahol néha az alak fekete lepel alatt (R. A túlnépesedésre gondol, 2001), néha pedig szabadon jelent meg (Moszkva tér-projekt, 2003). A felidézett figura ülő változata a menekült alakja lehet, az álló pedig akár az Arab tavasz lázadó hőse.
T. K.