Trombitás Tamás a nyolcvanas évek óta foglalkozik acélszobrászattal, míg figyelme a kilencvenes évek elején fordult a betű és az írásjel felé: betűszobrait először az 1993-as Velencei Biennálén mutatta be. Mindez a geometrikus absztrakció, a magyar konstruktivista hagyomány, valamint a minimalizmus körébe helyezné az alkotót, aki azonban a spiritualitás kifejezésének és létrehozásának lehetőségeit kutatva, folyamatosan a különféle művészeti műfajok és műnemek átjárhatóságát bizonyítja, enigmatikus utalásokkal látva el műveit. Trombitás két, a Betű-sorozatból származó munkája 1999-ben, vásárlás útján került a Ludwig Múzeum gyűjteményébe. A geometrikus elemekből álló alkotások „variálhatónak”, „építhetőnek” tűnnek a néző számára, összerakhatóknak-konstruálhatóknak, a Bauhaus-hagyományokra való utalást hordozva, ugyanakkor alkotójuk a térbeli konstrukciók nézetei közé a felülnézetet is bekomponálja. A műveket felülről nézve, az oldalnézetek „bevágásai”, a festészeti eszköztárral rokon erőteljes kontúrjai mentén rajzolódnak ki a betűk (egyben a művek címei) szintén geometrikus formái, a forma és a formába zárt betű titokzatos egységét nyújtva.