Šwierkiewicz Róbert 1942-ben született Pécsett. Itt, a Művészeti Gimnáziumban érettségizett, majd az Iparművészeti Főiskolán tanult, festészetben, grafikában, kerámiában egyaránt jártas volt. Műveiben a technikai eljárások sokszínűsége a szellemi nyitottságot és kísérletezőkedvet segítette, eszközeit és stílusát a kifejezés érdekében szabadon váltogatta, jól megférnek egymás mellett a Pop Art, a fluxus, az újfestészet és más irányzatok stílusjegyei. Témáiban a konceptuális művészet szöveg-központúsága dominált, a nyolcvanas években kézírásos-festéksprés feliratos, festett elemeket ötvöző művek születtek, de talált tárgyakat, fotókat is felhasznált, amelyekről lenyomatokat készített. A másik fő irányvonal a meteorológia volt, az időjárásnak kitett vagy annak közreműködésével készült alkotások a mű létrehozásának körülményeit is beszervezték a műbe, így vezetnek át a kilencvenes évek alkotásaihoz.
Ez az időszak azért is fontos, mert érdeklődése az indiai kultúra felé fordult, gondolkodásmódjában még inkább teret nyert az elmélyülés, a csendesség, az élőlények tisztelete. A Ludwig Múzeum gyűjteményében lévő Duna-kép A című műve már ezt az új művészi attitűdöt tükrözi, de létrejöttének körülményei szintén meghatározóak: a művésznek a Duna ágai által közrefogott, buja növényzettel borított Kopaszi-gáton volt műterme. Itt egy akció során a vízbe áztatva készült a mű, Šwierkiewicz így emlékezett vissza: „Először a vásznakat a Duna vizébe avattam, és a víz alatt festettem ... másodszorra iszappal fedtem be ... harmadszorra a megszáradt iszapréteg töredezett, szakadozott közeit festettem be, és hagytam, hogy a festék beszívódjon a vászonba ... negyedszer az egész KÉP-felületet lemostam ... ötödször a vásznakat kifeszítettem a vakrámára.”1
Šwierkiewicz később még inkább a természet felé fordult, a Balaton-felvidékre költözött, és csak a legritkább alkalmakkor mozdult ki onnan.
Üveges Krisztina