A festmény az Ultramodern nihilizmus című kiállításon szerepelt 1998-ban a Ludwig Múzeumban, ahol egy 30 festményből álló installáció egyik eleme volt. Edzgveradze gyakran rendezi önálló műveit is nagyobb installációkba. Sajátos alkotómódszerét, azaz a fehér alapra fekete vonallal készült képeinek sorát mindmáig gyakorolja. Ez az egyszerű metódus a művész rendkívül érzékeny vonalvezetésétől kap teljesen egyéni színt. A vonalvezetés nála egyrészt a grúz írásból, másrészt a keleti kalligráfiákból ered. Nem véletlenül használja magát az írást képein, olykor önállóan, olykor a képek mellett. A Csendélet című kép a hagyományos csendéleti elemek mellett, mint a bögre és a tál, kiegészül egy teljesen kortárs motívummal: a távirányítóval. A távirányítón kivehető a „Grundig” felirat, hogy a nézőt biztosan visszabillentse a hagyományos csendéletek filozofikus örökérvényűségéből a mai hétköznapok pillanatnyiságába. A hagyományok és a jelenkor ütköztetése gyakori Edzgveradze művészetében.