A mű egy nagyobb installáció része volt, melyet Keresztes Zsófia Az álmok után: merek dacolni a károkkal című kiállítására készített az 59. Velencei Képzőművészeti Biennáléra a Magyar Pavilonba. Az amorf testfragmentumokból álló, az identitáskeresés stációit megjelenítő mozaikszobor-installáció korunk bizonytalanságait, életérzését, a múlt és jelen jövőhöz való ambivalens viszonyát jelenítette meg. Keresztes 21. századi totemeknek is nevezi a szobrait. Guruló konténerkocsiba zárt hibridlénye egyszerre fenyegető és kiszolgáltatott, egyszerre érzéki és ijesztő. A pókhálószerűen felfüggesztett fémláncokon lógó hidegkék könnycseppek – a fájdalmak és örömök megkövült maradványai – egy álmok utáni posztdigitális világ archaikusnak látszó rekvizitumaiként hatnak. Keresztes művei jól illeszkedtek a 2022. évi Velencei Biennále rendhagyó fősodrába, melyet a nagyszámú női részvétel miatt „nőbiennálénak” is neveztek, mivel a női aspektusok ilyen erősen még soha nem jelentek meg a biennálén. A központi kiállítás, a The Milk of Dreams (Álomtej) meghívott kiállítóinak döntő többsége női alkotó volt. Hasonlóan a többi nemzeti pavilonhoz a magyart is a férfiak túlsúlya jellemzi: a magyar részvétel 129 éves története során Keresztesen kívül mindössze két alkalommal fordult elő, hogy női művésznek önálló kiállítása volt.
Boros Géza