Chilf Mária pályája elején egyfajta kutatói, természettudományos attitűddel próbálta a világot vizsgálni, de hamar nyilvánvalóvá vált számára, hogy ez intuíció és érzelmek nélkül nem vezet helyes eredményre, mert ily módon nem képes a dolgok lényegét megközelíteni. Művészetében ezért egyre nagyobb teret adott saját személyiségének és élményvilágának, ezzel hitelesítve megfigyeléseit és műveit.
Chilf művészetének visszatérő jellemzője a megismerés iránti szkepticizmus, melynek többek között a néző elbizonytalanítása, műveinek formai és jelentésbeli ambivalenciája révén ad hangot. 1996-tól egy-egy nagyobb, biomorf motívum fogja egységbe akvarelljeit, melyeken belső szervekre, testrészletekre emlékeztető alakzatok láthatók, ami a biologikum és az orvostudomány iránti érdeklődésére vezethetők vissza. Chilf közvetlen és kreatív viszonyban van a természettel, a hétköznapi valósággal, embertársaival és önmagával, épp ezért kifejezetten érzékeny az elidegenedett állapotokra, a természetrombolásra, a tájsebekre, a laboratóriumi vagy orvosi szituációkra, amit többek között az organikus, szabálytalan, valamint a mesterséges, szabályos formák, a különféle rajz- és festéstechnikák ütköztetésével fejez ki.
Szipőcs Krisztina