Novikov Timur Petrovics: Cím nélkül (1991)

Timur Novikov (1958–2002) a ’80-as évektől az egyik legaktívabb, a nemzetközi színtéren is jelentős orosz festő és teoretikus. Képzőművészeti tevékenysége mellett szülővárosa, Szentpétervár művészeti diskurzusát is tartósan meghatározta. Az Új Művészek Csoport (New Artist Group) létrehozását 1982-ben az Új Művészeti Akadémia (New Academy of Fine Arts) megalapítása követte 1989-ben, amellyel a klasszikus hagyományoknak a kortárs művészetbe való visszatérését hirdette. Az Új Akadémia a posztkommunista Oroszország első és legfontosabb művészetteoretikus kezdeményezése volt, melynek pilléreire a festészeten túl a videoművészet, az elektronikus zene és az irodalom is támaszkodhatott. A gyűjteményben Leningrádi tájkép című művével már szereplő Timur Novikov jelen papírmunkája egy későbbi korszakából származik. Az 1990-ben a budapesti Műcsarnokban is bemutatkozó leningrádi Újak nevű csoport élén álló Novikov 1989-ben többedmagával az Újakból kialakult, korábban „Mindenféle dolgok szabadegyeteme” néven futó „egységet” átkeresztelte Új Művészeti Akadémiának, egy máig tartó új korszakot nyitva a kortárs orosz művészetben. Az Új Akadémia egyik alapvető elve a klasszikus művészethez fűződő viszony helyreállítása volt, hadat üzenve a modernizmusnak. Az Új Akadémizmusnak igen hamar számos követője akadt, nemzetközi szinten is. Apolló és Vénusz újfent piedesztálra került, ugyanakkor számos neoakadémista előszeretettel kombinálta a klasszikus elemeket az új technikák (főleg médiaművészet, számítógép) adta lehetőségekkel. 1993-ban Novikov megnyitotta az Új Akadémia Múzeumát, mely az egyik első kortárs művészeti múzeum az országban. Novikov, 1997-ben bekövetkezett megvakulása előtt és után is, mindvégig vezéralakja maradt mozgalmának, egyre aktívabb szerepet vállalva különböző megmozdulásokban. Novikov 1990 körül textilre vagy papírra applikált – sablonok révén vagy kézzel létrehozott –, szimbólumok népesítette, emblematikus alkotásainak sémaszerűségét hétköznapi elemekkel vegyítette. A Cím nélkül hangulatában egyértelműen az akkoriban zajló öbölháború katonai műveleteire utal, miközben technikájában és kompozíciójában hűen tükrözi Novikov „díszes” anyaghasználatát, szimmetriára való törekvését.