Jakup Ferri hímzéseinek egyik kulcsmotívuma a periféria fogalma, amely a kulturális identitás, a történelem és az elidegenedés gondolataival fonódik össze. Az elmúlt évek során több száz kis rajzot halmozott fel, amelyek abszurd képet vázolnak fel az emberiségről. Rajzai finom, vékony vonalakkal és pontokkal ábrázolnak különféle helyzeteket, gyakran olyan szituációkat mutatva be, amelyek során az emberek önkéntelenül is elidegenednek környezetüktől. Ferri saját utópikus vízióiba rejti a valóságot: az elszigeteltség és a külvilággal való kapcsolat kiépítésének vágya fűzi össze a képzeletbeli és a személyes világot. A hímzések ezeken a rajzokon alapulnak, amelyek maguk is önálló műtárgyak, ám egyben nagyobb testvéreik számára szolgálnak inspirációs forrásul. Ferri a népművészetben elmélyülő művészekre, illetve különféle kézműves technikákkal foglalkozó naiv festőkre alapozza vizuális kutatását. Autentikus, pontos és csiszolatlan kifejezésmódokat keres. A hímzések a máig hagyományos technikákat alkalmazó, kézi szövésű szőnyegeket készítő albán nőkkel való együttműködésének eredményeképpen jöttek létre. KB