Eike (Berg) az egykori NSZK-ban született, művészeti tanulmányokat is ott folytatott, majd Magyarországon telepedett le. A kelet-európai államok célországként nagyon ritkán kerültek fel a művészek mozgásának térképére, Eike a kivételt erősítő magyar példa. Munkáinak középpontjában gyakran a különféle technikai eszközök és elektronikus berendezések lehetőségeinek vizsgálata áll. Azokat a megoldásokat kutatja, amelyek a low-tech technika alkalmazása révén high-tech technikai effektusokat hozhatnak létre, illetve műveivel vizuális formában jelenít meg eredetileg nem a képzőművészet szorosan vett illetékességi körébe tartozó kérdéseket. A Búvárok című mű egy performansz dokumentációjaként is értelmezhető, mivel a videókon egy valós idejű és valóban megtörtént „előadás” rögzített változatát láthatjuk, dramatizált installációban elrendezve. A performansz ebben az esetben természetesen nem a kész mű, csupán annak egyik lényeges alkotóeleme. A Búvárok a hatalom metaforikus ábrázolása. A néző egyrészt „kényszerítve van” arra, hogy felvegye azt a pozíciót, amit a művész számára kijelöl, és ahonnan a videókat láthatja, másrészt pedig korlátozza a néző választási lehetőségét, aki vagy végignézi az „áldozatok” szenvedését, vagy nem, de a szenvedésük ellen semmit se tud tenni. Így válik – szinte terápiás módon – egy, a hétköznapokban gyakran átélt tapasztalat a mű révén feldolgozható és kezelhető élménnyé.