Hersko Judit a kilencvenes évek során több művében is foglalkozott a nők történetével, társadalmi helyzetük változásaival. A nők, különösen az önállóságra törekvő nők kirekesztésének, elítélésének és végső soron meggyilkolásának egyik leghátborzongatóbb módja volt a boszorkánysággal való vád. Hersko sorozatában 17-18. századi metszetek részleteit használja fel, amelyek boszorkányokat, illetve cselekedeteiket ábrázolják. Az áttetsző plexilapra lyuggatással, olvasztással, karcolással „rajzolt”, így maga az ábrázolás csak a mű árnyékán jelenik meg, áll össze képpé, ahogyan a nők elleni elnyomás (pl. az a bizonyos üvegplafon) is sokszor elsőre láthatatlan vagy legalábbis nem vehető észre pontosan. A mű, már a Ludwig Múzeum gyűjteményének darabjaként 1997-ben szerepelt a 47. Velencei Képzőművészeti Biennále magyar pavilonja kiállításán.
Kapcsolódó tartalom
1–2–3: Fókuszban a gyűjtemény – 2. emelet 2007. november 16. – 2008. február 10.
A Ludwig Múzeum 1991-es és a Kortárs Művészeti Múzeum 1996-os nyitókiállítása óta első alkalommal kerül a múzeum gyűjteménye a figyelem fókuszába: a mintegy ötszáz darabot számláló anyagból mintegy háromszáz látható a múzeum három szintjén.