Simonyi Emő festménye mitológiai inspirációval átszőtt, expresszív alkotás, amelynek központi motívuma egy sziklájába vájt, tátott szájú szörny formáját idéző, kúszó-mászó lény. A művész számára a klasszikus mitológia nem csupán inspirációs forrás, hanem egy dinamikus keretrendszer, amelyben a történelmi tények és mítoszok egymást áthatva nyernek új jelentést. Simonyi interpretációja az archetipikus motívumok permanens jelenlétét emeli ki, miközben ezek újraértelmezésével a kortárs kontextusban is érvényes mondanivalót hoz létre. Festészete egyedi szintézisét kínálja a múlt és jelen összefonódásának: alkotásai a mitológiai lények és a tudatalatti világának vizuális manifesztációi, amelyek megkérdőjelezik a hagyományos morális dichotómiákat. Az általa megformált figurák – legyenek azok játékosak, groteszkek vagy provokatívak – a jó és a gonosz fogalmain kívül állnak, és a fantázia szabadságát hirdetik. Bomarzo manierista Sacro Bosco parkjának mitikus szobrai Simonyi alkotómunkájának alapvető inspirációs forrásai. A park szimbolikája és a benne rejlő narratívák nemcsak vizuális elemeket kínáltak számára, hanem egy mélyebb dialógus alapját is képezték. Az 1988-as egyhónapos szimpózium során Simonyi többször meglátogatta a parkot; alkotásait az év városdíjával ismerték el.
Fabényi Julia