Picasso Pablo: Bikaviadal nyolc tányéron (1959)

A művész 1946–47-ben kezdett kerámiával foglalkozni Vallauris-ban, és életművében gyakran megmutatkozó szenvedéllyel vetette bele magát az új anyag felfedezésébe. Kerámiamunkáinak reprodukciói már 1948-ban megtöltötték a Cahiers d’Art különszámát (a Ludwig házaspár már akkor hatalmas Picasso-kerámia gyűjteményének tagjai is szerepeltek itt), ugyanazt a sorozatszemléletet vetve fel, amely festményeinek témakörét is jellemzi. Tudjuk, hogy Picasso a festészet (illetve a rajz) mellett készített kollázsokat, plasztikákat, köztéri műveket is, de plasztikáinak mindenkori kiindulópontja a rajz, a festmény, amely legtöbbször saját alkotása. Picasso a kerámiát megtöltendő képtérként, épp ezért kísérleti terepként értelmezte. A budapesti Ludwig Múzeum kerámiái is ismert Picasso-témát, a bikaviadalokat idézik meg. Néhány dinamikus vonással létrehozott figurákból álló elbeszélő jelenetek kerültek a tányérokra, amelyek egy 1957-ben készült grafikai sorozat tagjainak kerámiába ültetett variációi. A bonyolult eljárással készült grafikák ellentétesek a lényegre törő ábrázolásmóddal, amelyek még elnagyolt formájukban is a példaként kitűzött művészettörténeti előzményre, Goya „Tauromachia”–sorozatára utalnak. A bikaviadal-jeleneteket ábrázoló, nyolc részből álló kerámia-sorozat a Ludwig házaspár jelentős Picasso-gyűjteményének része, letétként őrizzük a Ludwig Múzeumban.