Drozdik Orshi (1946) Az Én manufakturálása. Testi én. Medikai Vénusz című műegyüttese a hagyományos nemi szerepekkel elégedetlen, alkotó nő manifesztuma. Évszázados hagyományokra, így a tudós vagy a művész férfitekintetén keresztül látott női test (modell, medikai szemléltetőeszköz) reprezentációjára kérdez rá, amikor önmagát helyezi a medikai Vénusz pozíciójába, az ezüsttálcákon olvasható szerelmeslevelek által mintegy „hangot ad” a modellnek, hogy elmondhassa, mit érez, és mit gondol. Az orvostörténeti múzeumban őrzött, egykor orvosi szemléltető eszközként használt medikai Vénusz esztétikáját egy fotósorozatban tárja fel. A szenvedélyes testtartásban ábrázolt nő látszólag a férfitekintet számára állítja színpadra magát, pontosabban az eltárgyiasító orvosi tekintet (medical gaze) számára. Mindezt megkérdőjelezi azzal a gesztussal, ahogy a szituációba belehelyezkedve, a modell mozdulatát megismételve önmagát teszi közszemlére. Azáltal, hogy hangot kölcsönöz a modellnek – méghozzá a követelőző szerelem hangját –, a múltbeli passzív elszenvedőből a jelen aktív, öntudatos szereplőjévé válik.
Tarczali Andrea
Kapcsolódó tartalom
1–2–3: Fókuszban a gyűjtemény – 2. emelet 2007. november 16. – 2008. február 10.
A Ludwig Múzeum 1991-es és a Kortárs Művészeti Múzeum 1996-os nyitókiállítása óta első alkalommal kerül a múzeum gyűjteménye a figyelem fókuszába: a mintegy ötszáz darabot számláló anyagból mintegy háromszáz látható a múzeum három szintjén.