A hatvanas években szobrászattal foglalkozó Pauer Gyula 1970-ben találta ki a „Pszeudo art”-ot, amelyet a korabeli kritika korábbi szobrászatához képest, és a magyar szobrászat egészén belül is radikális fordulatként értékelt. Az első Pszeudo bemutatót Pszeudo. Pauer Gyula zártkörű szobor-kiállítása címmel Pauer a József Attila Művelődési Házban (Központban) rendezte meg Budapest XIII. kerületében. A Pszeudo bemutatón az Első Pszeudo Manifesztum stencillel sokszorosított példányai a Pszeudo térben vagy environmentben voltak szétszórva. Az Első Pszeudo Manifesztum az 1945 utáni művészet egyik kiemelkedő alkotása, amelyben egy szobrászművész máig tartó érvénnyel nyilatkozott a szobrászat, a modern művészet (és a „modern” élet) kettős – a Hamis és az Igaz kettőssége által meghatározott – jellegéről. A manifesztum általános mondanivalója és ebből következően a mindig aktuálisan értelmezhető „áthallásos” nyelvezete vezetett ahhoz, hogy saját korában a manifesztumot és a „Pszeudót” betiltották. Az Első Pszeudo Manifesztum először 1972-ben német és lengyel, majd 1973-ban angol nyelven jelent meg külföldi kiadványokban. Első magyar nyelvű publikálására 1980-ig kellett várni. (Szőke Annamária)