Az 1970-es évek végén Kölnben a spontán festészet robbanásszerű megjelenése volt a legfontosabb művészeti esemény. Walter Dahn és Jiři Dokoupil is azokhoz a fiatal festőkhöz tartozott, akik a Muhlheimer Freiheit 110. alatti, műteremmé kialakított gyárépületben egy új mozgalom kidolgozásán tevékenykedtek. Hozzájuk tartozott még: Hans Peter Adamski, Peter Bömmels, Gerhard Kever und Gerhard Naschberger. Első közös neoexpresszionista kiállításuknak a címe, „Hunger nach Bildern” (Képekre kiéhezve) jelzi a kor legfontosabb mottóját: „festeni minden áron”. Stílusok szabad egymás mellett mozgása – akár egy képen belül, Sigmar Polke és az újhullámos zene befolyása voltak főbb jellemzői ennek a korszaknak. A gesztusokkal teli képek részben társadalomkritikus művek, mint a Ludwig Múzeumban található „Assemblage” is, mely Dahn és Dokoupil 1980–86 között keletkezett sok közös képének egyike. A halálfejeket ábrázoló, drámai „Assemblage” a 70-es évek végén és a nyolcvanas évek elején aktuális atomerőmű-ellenes mozgalom mellé áll.