LOVAS ILONA videója a franciaországi Musée de Bibracte-ban 2007-ben megrendezett egyéni kiállítására készült, ahová az Evelyne Encelot költőnőről elnevezett alapítvány ösztöndíjasaként került. A csupa üveg, modern múzeum az egyik legjelentősebb kelta régészeti lelőhelynél épült, a művésztől pedig azt kérték, hogy egy olyan új művet alkosson, melyet a hely inspirál. Ez lett az Anima nostra. Lovas pályakezdésének jelentős helyszínét, Velemet kötötte össze a Beuvry-i heggyel, amely szintén kelta eredetű. A kétcsatornás videó a két helyszínen tett mezítlábas zarándoklat képeit vetíti egymás mellé, valamint a két helyszínt összekötő vonatút, az ablakból látható elsuhanó táj látványával hozza összefüggésbe. A tájat fejjel lefelé látjuk, mintegy megfordítva a lent és fent irányát, ahogyan a halottakat is a földbe lefelé temetjük, de a holtak lelke felfelé, az égbe száll. A fáradhatatlanul gyalogló meztelen, sebes lábak, a földi szenvedéssel vezeklő zarándok kitartása torokszorító érzést kelt a nézőben, és arra ösztökéli, hogy saját múltjával is szembenézzen. Lovas számára fontosak a szent helyek, úgy is mint a zarándokutak céljai, de úgy is mint olyan helyek, ahol a földöntúli erők erősebben érezhetők, az égi hatalmakkal való kapcsolatteremtés könnyebb, vagy egyszerűbben fogalmazva, ahol az imák meghallgatásra találnak.