Az 1970−80-as évek nonkonformistái között Julikov különleges helyet foglal el: „a minimalizmus egyetlen orosz képviselőjeként” absztrakt kompozíciókat, archetipikus, geometrikus szimbólumokat alkot. 1961−65 között a moszkvai Sztroganov Egyetemen ipari és alkalmazott művészetet, később grafikát tanult. A hetvenes években a nonkonformista művészek körének aktív tagja lett, lakáskiállításokon vett részt és közreműködött az A-Ya elnevezésű disszidens párizsi művészeti újság létrehozásában. Műveiben az orosz avantgárd hagyományát folytatja, ugyanakkor ironikusan viszonyul Malevics szuprematista örökségéhez: tudatában van annak, hogy Malevics nem tudta a világot és a társadalmat megváltoztatni, ezzel szemben egy új művészeti nyelvet teremtett. Művészetének célja e nyelv tanulmányozása, és ebből kiindulva új utak keresése. Julikov a világot racionális, matematikai struktúraként látja, aláásva irracionális elemekkel; művészetének alapját a kettő közti feszültség adja. Képein tiszta geometriai formákat alkalmaz a világ harmóniájának leképezésére, emellett szabálytalanságokat (mint például a szimmetria torzulását) vezet be. „Semmit nem mondhatunk ezekről a tárgyakról. Mindenfajta interpretáció lehetőségét kizárják. A lehetetlent kísértik: túllépnek az ízlés, a tudás, az összehasonlítás határain – hogy ily módon jussanak el az ürességig.” (Jevgenyij Baranov)