Bukta Imre: Adj egy katonát! (2002)

Bukta Imre (1952, Mezőszemere) az 1970-es évektől aktív szereplője a kortárs magyar művészetnek. A XLIII. Velencei biennále Magyar Pavilonjában 1988-ban Pinczehelyi Sándorral és Samu Gézával állított ki. Művészetét alapjaiban határozza meg a természethez és a magyar faluhoz szorosan kötődő, szeretetteljesen ironikus viszony, amelyet a társadalmi struktúraváltásokra reagáló szocio-kulturális közeg jellemző tárgyainak a felhasználásával fejez ki. Festményeit és grafikáit a kezdetektől fogva installációk és performanszok kísérik. A mű rejtett személyes utalása az édesapjára való emlékezés. Az apa hokedlire helyezett, maga készítette citerája személyes emlékmű és egy hajdani civilizáció tárgyi relikviája. A használhatatlanná tett hangszer oldalán a saját húrjaiból és szögekből kialakított Adj egy katonát felirat olvasható, amely Bukta 22 éves apjának háborús elfogatására utal a népi kultúra nyelvi fordulatának a játékos fölhasználása mellett. A marmonkannából kivágott élethű szalonna a kelet-európai hiánygazdaság szimbóluma és az újrahasznosítás környezetvédő gesztusa egyszerre.