A roman Vătămanu –Tudor művészpáros filmjét a kép és a szöveg mélységes ambivalenciája jellemzi. Elejétől végéig lakótelepeket látunk, melyeket egy mozgó járműből pásztáz végig a kamera. Állapotuk 1989 óta változatlan. A képsorok alatt egy monoton férfihang szöveget olvas fel, szünetek és érzelmek nélkül, egy szöveget, amelyet azonnal felismer a néző: Nicolae Ceausescu román diktátor és felesége Elena perének átirata; a 20. század végének egyik legsötétebb epizódja. A kép monotóniája egyrészről felerősíti a hang ugyanezen jellemzőjét, másrészről viszont alapvető törés tapasztalható a két elem között. A kép és a hang nem lép egymással magyarázó kapcsolatba, nem vonatkoztathatóak közvetlenül egymásra; inkább kiegészítik egymást. Ugyanakkor mindkettő felerősíti a kép és a hang folyamatos mozgásának hatását, ami a nézőt a film végére – a narrátorhoz hasonlóan – teljesen kimeríti. (Timár Katalin)