A szerző datálásának megfelelően már 1965-ben készültek olyan objektek, amelyekből Altorjayval közösen neo-dada kiállítást rendeztek volna Petri-Galla Pál fél-illegálisan működő szalonjában. A kiállítás végül nem valósult meg, de a Hűlő víz és az Új mértékegység (a Ludwig Múzeum gyűjteményében) Szentjóby szerint erre a kiállításra készült. A nyugat-európai (ellen)művészeti tendenciákkal analóg, velük egyidejű, a Duchamp ready made fogalmára visszavezethető objektek a konceptuális művészet legelső magyarországi példái. A fluxus és a konceptualizmus érintkezési területén, az anyag materiális karakterét szem előtt tartó, intermediális objektjei rendkívül komplex tartalmakat fognak össze, az alkímiai vonzatoktól a statikus tárgyban rejlő akcionista lehetőségekig. A szerves anyagok kombinációja, sajátos viszonyrendszerbe, interakcióba rendezése egy radikálisan új minőség vagy összefüggés előállításának céljából történik. Beke László így foglalta össze Szentjóby anyaghasználatának metódusát: „A kén az az anyag, amit Szentjóby a legkövetkezetesebben használ (1969-től kezdve), nemcsak objekteken, de versekben vagy akciókban is – és mellette, vagy vele kombinálva más anyagokat: szenet, vért, dohányt, spirituszt, túrót, mézet, ostyát, rézgálicot, vizet, /mágnes/ vasat, sót, spermát, gézt, ámbrát, nádat, /tüzet oltó/ habot, tésztát, higanyt. Anyanyelvet alakít ki, melynek kevés köze van még a legmodernebb festői vagy szobrászi anyaghasználathoz is. Ezeknél az anyag fizikai tulajdonságai – szín, faktúra érvényesülnek, Szentjóbynál kémiai, még inkább alkímiai vonásai.” (1978) Az alkímia a hatvanas években Hamvas Béla révén került be a magasabbrendű valóságról (vagyis a status quo művészetének és társadalmának az ellenpólusáról) való imaginációba, miután Szentjóby 1963-tól Altorjay Gáborral és másokkal együtt olvasta és terjesztette a publikálástól eltiltott Hamvas kéziratait. A Ludwig Múzeum gyűjteményében lévő művek végtelen számban sokszorosítható multiplikák, a fluxus nemzetközi gyakorlatához illeszkedően, de készülésük idején egyedi tárgyak voltak, ezért korabeli bemutatásuk eltérő módját, illetve az ebből fakadó értelmezési lehetőségeket érdemes figyelembe venni. Kürti Emese
