Rákóczy Gizella, a magyar és a nemzetközi geometrikus művészet meghatározó alakja 1976-tól geometrikus motívumokból álló, szisztematikus-variációs képeit egyetlen kiinduló formából (spirál) és matematikai szabályszerűségek szerint építette fel. A kettőzéssel, sokszorozással, forgatással és tükrözéssel végtelen sorozatokat hozott létre. A négykarú spirálok számtörvényeinek temperaképeit 1998-tól új anyaghasználat és matematikai törvény váltotta fel: a transzparens matéria, az akvarell tónusárnyalatait Fibonacci lineáris rekurzív sorozatának matematikai képlete szerint kezdte el rétegezni. Az akvarellsorozatokkal párhuzamosan a művészt egy másik kérdéskör is foglalkoztatta: az évkör. A 24 N itt azonban nem az objektív es szubjektív idő egyik számmal jelölt egységére, a nap hosszára, hanem a négy szín hatféle lehetséges permutációjából következő rendszerre utal. Műveiben négy színt használt (sárga, vörös, kék, zöld), s mindvégig kézzel dolgozott, a papíron ceruzával, vonalzóval vagy szikével szerkesztett rácsszerkezet elemeit ecsettel egymás fölé vitte fel. A kézi rajz fegyelme, az aprólékos figyelem és alázat mind hozzájárul Rákóczy műveinek erejéhez.
Dékei Kriszta