Négy évvel ezelőtt a Műcsarnokban láthatta a magyar közönség Tót Endre retrospektív kiállítását (semmi sem semmi l nothing ain't nothing). A művész - utalva az előzményekre - a Nem félünk a semmitől (Who's Afraid of Nothing?) címet adta 1999-es bemutatkozásának, mely a Museum Ludwig Köln és a Ludwig Múzeum Budapest együttműködésének eredménye.
Tót Endre a hatvanas években képviselt absztrakt expresszionizmusát követően - két évtized cezúra után - olyan láthatatlan piktúrát művel, mely a hetvenes-nyolcvanas évek akcióiban, konceptualizmusában gyökerezik. A Németországban élő művész Távollevő képeivel a művészettörténet raktáraiba száműzte a múlt alkotásait. Nem szokatlan Tót Endrétől, hogy ilyen fanyar iróniával közelítsen egy problémához. A hetvenes évek falrajzai, akciói a társadalmat - elsősorban a diktatórikus hatalmat - vették célba, de a művészeti élet is kapott a fricskákból. Mert zászlóra, pontosabban plakátra tűzte az Örülünk, hogy tüntethetünk vagy egy ceruzavonal alá írta, Örülök, ha egy vonalat húzhatok mondatot. Kiállításunkon a textus jobbára képcédula vagy tömör képleírások formájában van jelen, míg a képzőművészeti portékák, az érzékileg felfogható anyag nincsen megmutatva az ezredvégi tárlatlátogatónak. Tót ezzel a gesztussal a létező, de valódi jelentőségüket elvesztett műtárgyak védelmére kel, melyek manapság leginkább a szakemberek elméleteihez, mindent rendszerbe foglaló akaratához szolgálnak alapanyagul, illetve a "szerencsésebbek" hatalmas vagyonok fejében cserélnek gazdát az aukciókon. A képek hiánya a valódi esztétikai igényt - ha még van olyan -, a fantáziát és a mindenkiben lappangó alkotókedvet igyekszik felébreszteni. A tartalmi minimalizmus ezért csak látszólagos.
Semmi sem semmi, volt olvasható a Műcsarnok homlokzatán, így ezek a képek sem semmik. A fekete, fehér, esetleg kék monokróm felületek, vagy a nőies könnyedségű képkeretek nem holt terekről szólnak, nem holt tereket határolnak. Önarcképek, elsötétített festmények, politikai és erotikus tartalmú képek, nem-képek és azok részletei váltják egymást - egy gondosan kiépített tematikai rendszerben. Tót csak kivételes esetekben mutat meg valamit, de olyankor is pimasz módon ügyelve arra, például a pornó képeken, hogy az aktust magát, a pornó ismérveit eltakarja. Igenis létezik, van, ami a szemnek láthatatlan.
A Zéró-képek mintegy összegzését adják az anyagnak. Tót Endre alkotói pályája során nem először helyezi esztétikai kontextusba a nullát. A nulla (a nulla sem semmi) olyan üres kategória, melyet tetszés szerint helyettesíthetjük be valamivel, tehát rendkívül variábilis: lehet marxista, lehet csak egy fél 0, ábrázolható fekve és egy másik nullával együtt. De esetünkben nemcsak erről van szó, valódi értéket hordoz, Tót Endre mély gondolatiságú művészetének védjegyét.
Kurátor: Bálványos Anna és Néray Katalin
