Az 1997. április 18-án nyíló Testet öltött logosz című kiállítás 14 német nőművészt mutat be, s egyben olyan tudományos és művészeti események sorát nyitja meg, amelyeknek témája a nők társadalmi és művészeti szerepe.
A nagyszabású kiállítás és annak tárgya köré szervezett eseménysorozatra - konferenciák, performanszok, tárlatok, koncertek - több intézmény társult: a budapesti Goethe Intézet, a Kortárs Művészeti Múzeum/Ludwig Múzeum Budapest, a Közép-Európai Egyetem (a Nemek és Kultúra program kapcsán), valamint a Collegium Budapest és számos galéria. A rendezvények a nők művészetével kapcsolatos diskurzust, s annak változásait, a nők művészeti reprezentációjának kérdését és a nők társadalmi helyzetének változásait járják körül.
Nők a művészetben és a társadalomban címmel kiállítások, filmek, irodalmi művek, koncertek és konferenciák tárják elő a "gender"-re, a társadalmilag meghatározott nemekre vonatkozó kortárs elméleteket, szemléletmódokat s a vonatkozó nyugati és keleti társadalmi tradíciókat. Jeles hazai és nemzetközi művészekkel és munkáikkal, valamint a témában jártas elméleti szakemberek gondolataival, álláspontjával ismerkedhetnek meg az érdeklődők.
A Testet öltött logosz, a stuttgarti Külföldi Kapcsolatok Intézetének (ifa) kiállítása, három generáció német nőművészeinek munkáiból válogat: Dagmar Demming, Elke Denda, Maria Eichhorn, Katharina Fritsch, Isa Genzken, Asta Gröting, Rebecca Horn, Katharina Karrenberg, Karin Sander, Wiebke Siem, Pia Stadtbäumer, Rosemarie Trockel, Ute Weiss-Leder és Qin Yufen műveiből.
A kiállítás kiinduló- és középpontjában nem a női nem áll, hanem a művész. Ez az egész rendezvény lényeges, meghatározó eleme, ezért e művészek kiválasztása nem a feldolgozott téma alapján történt. Ennek ellenére a „művészet feminin jellege” (Lyotard) provokatívan nyilvánul meg e kizárólag nőművészeket felvonultató kiállításon. A kiállított munkákban a figyelem a testre összpontosul, amelyet a nemi szerepek a legteljesebben, ha úgy tetszik a legkíméletlenebbül átitatnak.
E kiállítással egyidejűleg Budapesten és országszerte számos kiállítás nyílik, amelyeken többek között magyar, horvát, német, japán és amerikai nőművészek mutatkoznak be. E képzőművészeti eseményeket egy három részből álló konferenciasorozat kíséri, amely a női nem társadalmi, kulturális és művészeti helyzetét elemzi, valamint ezek megnyilvánulásait a művészetben és a társadalomban. E konferenciákon filozófusok, szociológusok, művészettörténészek, művészek és kurátorok vesznek részt, a magyarok és más közép- és kelet-európai országok képviselői mellett németek és amerikaiak. A konferencia célja, hogy megkezdődjék az eszmecsere arról, hogyan változik a nők helyzete a kelet- és közép-európai régióban, Nyugat-Európában és Észak-Amerikában, illetve milyen nyomokat hagy ez a folyamat a kortárs művészetben.
A főleg elméleti jellegű szemináriumokat performanszok, felolvasások, kiállítások és koncertek gazdagítják.
