Az élet törékeny, érzékeny egyensúlyi viszony. Ezen a kiállításon a technika és természet viszonyát szeretném kifejezni. Szeretek kertészkedni. Mindig közel álltam a természethez, állandóan figyeltem, az ellentétes erőket és igyekeztem az egyensúlyt megtalálni. Kezdtem párhuzamokat vonni. Párhuzamokat vonni más életek és a sajátom között. Megtalálni a lényeget, a középpontot. A zen könyvében Kenneth Beittel azt mondja: „Ha valaki tudja, hogyan jut a centrumba, testileg, lelkileg, akkor olyan kemény lesz, mint a gyémánt, még ha a hurrikán közepébe kerül, akkor is átvészeli a bajt." Úgy gondolom, hogy mint mindent az életben, az embernek itt is választania kell, és megtanulnia, hogy az egyensúly a sikerhez, az egészhez elengedhetetlen. Mindenki eljut arra a pontra az életben, amikor megkérdezi magától, hogy hol és hogyan élte meg a múltat, a jelent és merre menjen a jövőben. A Floppy-Flóra installáció ezekre a kérdésekre keresi a választ. Csendesen fekszik a földön a terem közepén és várja a néző reakcióját.
A Floppy-Flóra című mű a tájkép klasszikus műfaját egy installáció keretei között valósítja meg és fogalmazza újra. A Ludwig Múzeum kis.termében megépített helyspecifikus mű valójában egy puzzle. Széchy a földön alacsonyan elhelyezett dobogókra nagy méretű, szitanyomással kék alapon piros virágokkal díszített floppy lemezeket helyezett. A lemezeken kellemes hatású vörös fény szűrődik keresztül, ily módon a technika által felidézett természet és az ember viszonya a nézőben az összhang illúzióját kelti. A tájkép körbejárhatóságán és látványán felül Dr. Ország Mihály felvétele alapján bogár-, béka- és különböző természeti hangok egészítik ki a természet felidézését. Széchy Bea 1992 óta készít installációkat, az elsőt "I Ching" címmel (KALA Institute, Berkeley, Kalifornia), ami hatvannégy hexagrammból áll és a nyolc természeti alapelemet szimbolizálja. A második, ebben a műfajban készült munkájában („Outside–Inside", Budapest, Dorottya Galéria, 1994; Bukarest, Magyar Intézet, 1995) könyvobjekteket állított ki, ahol személyes titkokat, családi leveleket rejtett el. A harmadik installációjának címe "Határtalan Kert", „Borderless Garden" (5501 Columbia Art Center, Dallas, 1996), ahol a földön száraz levelekből kialakított kertben helyezte el objektjeit. A „The Last Supper", (Az Utolsó Vacsora)," (Craighead-Green Gallery, Dallas, 1997 és Budapest Galéria, Budapest, 1998) pedig a '90-es évek szociális problémáit és a társkeresés nehézségeit mutatta be. Széchy 1987 óta Magyarországon és az Egyesült Államokban él. 1990-ben alapította a Magyar Kulturális Centrumot (Hungarian Multicultural Center, Inc.) Dallasban, melynek célja a magyar kultúra terjesztése az Egyesült Államokban. Ennek keretében filmvetítéseket, koncerteket, kiállításokat szervez Amerikában, és amerikai művészek számára hat éve Balatonfüreden vezet művésztelepet.
