Az 1942-ben született Swierkiewicz Róbertról ezt írja Hajdu István: “pályája kezdete óta tökéletes szabadsággal és jó értelemben vett gátlástalansággal közlekedik a 20. század második felének stílusai és áramlatai között, s teljes felhőtlenséggel, aggálytalansággal veszi birtokba a legkülönfélébb eszközöket”.
Ez alkalommal régóta tervezett, nagyszabású installációját valósítja meg a Kortárs Művészeti Múzeumban, mellyel újabb, különös formát vezet be a képzőművészetbe: a művész többek között három hőlégballont állít ki, melyek közül a két kisebb méretű a múzeum aulájában, egy pedig a múzeum melletti téren lebeg majd. A szabadtéri valódi hőlégballon, repülésre is alkalmas, 24 méteres magasságával a város minden pontjáról látható lesz, vörös-ezüst színű kupoláját Swierkiewicz Róbert kék feliratai díszítik. A csak hétvégeken látható, földhöz rögzített ballon jó idő esetén fel is emelkedik, pilótája Szabó Péter, a magyar magassági rekordot tartó hőlégballon-pilóta.
Az épületen belüli, formájukban nemi jegyeket viselő “hölgy-” és “úr-ballont” nagyméretû festmények veszik körbe. A hatalmas nyers vásznakat a Duna segítségével festette meg a művész, a következőképpen: “először a vásznakat a Duna vizébe avattam, és a víz alatt festettem ... másodszorra iszappal fedtem be ... harmadszorra a megszáradt iszapréteg töredezett, szakadozott közeit festettem be, és hagytam, hogy a festék beszívódjon a vászonba ... negyedszer az egész KÉP-felületet lemostam ... ötödször a vásznakat kifeszítettem a vakrámára”.
Az installáció olyan monumentális projekt beteljesedését jelenti, melyre csak ritkán adódik lehetőség a képzőművészet területén, így a mű akár az év képzőművészeti szenzációja is lehet.
