STRABAG Festészeti Díj 2008

A STRABAG Építő Zrt. (korábban Magyar Aszfalt Kft.) először 1997-ben hirdette meg a 40 év alatti fiatal magyar festők számára festészeti pályázatát. A pályázatra évenként 80-100 pályamű érkezik be. A rangos szakmai zsűri (†Néray Katalin, Hegyi Lóránd, Kovalovszky Márta, Jerger Krisztina, Petrányi Zsolt, 2008-tól Bencsik Barnabás, valamint alkalmanként Bálványos Anna, Készman József) évről évre követhette a fiatal alkotók munkáját. Így a zsűrizés során előtérbe kerülhetnek azok a művek, amelyek legmarkánsabban képviselnek egy-egy aktuális vagy hagyományos festészeti témát, tendenciát. A főbb irányzatok mellett természetesen megjelennek az egyéni utakat járó, a műfaj határain járó festmények, alkotók is. A STRABAG Festészeti Díj pályázatára az idei évben 109 pályázó jelentkezett.

A fődíjat BORSOS – LŐRINC Lilla kapta. Az 1980-ban született művész emblematikus képi nyelvet dolgozott ki, amellyel napjaink politikai, kulturális és média-jelenségeire reflektál. Élénk, olykor metálos színei is a csillogás mögötti ürességre hívják fel a figyelmet. Műveiben a festői felület narratív jellege és a képtábla tárgy jellege összekapcsolódik.

A négy alkotói támogatást a zsűri HATHÁZI László Andrásnak, SIPOS Eszternek, TAMÁSI Claudiának és VARGA Ritának ítélte oda.
HATHÁZI László András (1978) különböző forrásból származó „talált” képeket rétegez egymásra. A fotórealista stílusban megfestett, transzparens motívumokból eklektikus, ambivalens képi struktúra jön létre.
SIPOS Eszter (1982) „Útravalók” című sorozata kisméretű, szinte zsebre tehető tondókból áll. Képregényszerű, fehér alapon, fekete vonalakkal megfogalmazott alkotásaiban hétköznapi élethelyzetekre vonatkozó tanácsokat fest meg. Illusztratív kompozíciói ironikus, olykor kritikus attitűdről tanúskodnak.
TAMÁSI Claudia (1976) sorozatában egy-egy ismert, XX. századi művész jellegzetes stílusában festi meg önarcképét. Módszere a korábbi művészeti irányzatok egyfajta enciklopédikus áttekintése, mely tiszteletadás és kritika egyszerre.
VARGA Rita (1973) „Ophélia” című képsorozatában a shakespeare-i történetet adaptálja mai környezetbe, így a vízben lebegő, női test vizuális üzenetének mai jelentését szembeállítja az eredeti drámával. A festmények alapja a művész által végrehajtott performance fotódokumentációja, amely különböző helyszíneken és időpontokban készült.

A zsűri tagjai voltak:
BÁLVÁNYOS Anna, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum kurátora
BENCSIK Barnabás, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója
Dr. HEGYI Lóránd, a Le Musée d'art moderne de Saint-Etienne igazgatója
Dr. PETRÁNYI Zsolt, a Műcsarnok igazgatója

A kiállítást rendezte: Bálványos Anna