Sebastião Salgado, a világhírű brazil származású fotóművész 1993-ban kezdte el az Exodus című projektet, melynek célja, hogy a száműzöttek, a menekültek és az önkéntes vándorlók megpróbáltatásain keresztül mutassa be a 20. század végének történelmét. Ebben a korban kényszerültek – és a mai napig kényszerülnek – arra emberek milliói, hogy elszakadjanak stabil közösségeiktől, családjuktól, szeretteiktől és új irányok felé vegyék útjukat. Ki azért, mert saját hazájában üldözik vallása, politikai nézetei, származása miatt, ki pedig a puszta túlélésért, az éhhalál elől menekülve. Salgado a projektet 1999-ben fejezte be, 2000-ben pedig elkezdődött az a kiállítási sorozat, amely a képeket szerte a világon bemutatja.
Hat éven keresztül és negyven országban dolgozott Salgado különféle menekültekkel, akik éppen úton voltak, vagy a menekülttáborokban, illetve nagyvárosi nyomornegyedekben éltek, mely gyakran vándorlásuk utolsó állomását is jelentette. Ezeket az embereket megalázták, szörnyű körülmények közé kényszerítették, de ők megengedték, hogy Salgado lefényképezze őket, mert fontosnak tartották, hogy borzalmas helyzetüket a világ megismerje. A képek megpróbálnak helyettük is beszélni és visszaadni ezeknek az embereknek a méltóságát azzal, hogy bemutatják a bátorságukat, vállalkozó kedvüket és azt, hogy másságukkal hogyan gazdagíthatják a befogadó kultúrákat.
Földrajzi tekintetben a képek Koszovótól kezdve Vietnamon és Afrikán át Brazíliáig mutatják be a menekültek helyzetét, vándorlásuk különböző stációit.
Salgado kiemelten kezeli a migráció legkiszolgáltatottabb és legvédtelenebb csoportját, a gyerekeket, akiknek külön porté-sorozatot szentel.
A kiállítás a Fotóhónap 2004 keretében a Magyar Fotóművészek Szövetségével és az Amazonas images-zsal közösen kerül megrendezésre.
A képek létrejöttét támogatta a Kodak Professional (az Eastman Kodak Company részlege), valamint
a Leica Camera.
