A XX. században mind gazdasági, mind társadalmi téren egyre erősödő individualizmus nehéz helyzet elé állítja az egyént. Miközben saját szellemi és materiális kibontakozásán fáradozik, nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy környezetére is szüksége van. A Rondó című kiállítás általánosan fogalmazva az emberi viszonyok sokféleségét szeretné bemutatni közép- és kelet-európai művészek alkotásain keresztül.
Azért érdemes erre a régióra szorítkoznunk, mert az itteni országok gazdasági és társadalmi felépítésüket tekintve az elmúlt tíz évben lényeges átalakuláson mentek keresztül. Az itt élő emberek között volt, akinek addigi életével kellett elszámolnia, volt, aki készségesen fogadta az újrakezdés lehetőségét.
Az idő, melyet leginkább mint jelen időt észlelünk, egyre gyorsulni látszik. Egymást kergetik a trendek, napról-napra más színben érdemes megjelenni annak érdekében, hogy ne váljunk unalmassá. Jiří Černicky ironikus hangvétellel kommentálja ezt a mértéket nem ismerő, fogyasztói attitűdöt. Eklektikus, ultramodern és ultragiccses tárgyakat / szobrokat készít, melyek azt sugallják, hogy a társadalmi változásokat nem mi hívjuk elő, nem mi generáljuk, hanem csak kiszolgáltatott szemtanúi vagyunk azoknak.
Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy mi a múlt szerepe a mai világban. Mit őrzünk meg, mit viszünk tovább, visszanézünk-e történelmünkre, hagyományainkra, vagy valóban átengedjük magunkat a jelennek és a jövő szédítő látomásának? Ana Lupas és Roman Ondák egyfajta archiváló munkát végeznek. Míg egyikük ruhaneműk rétegeiből rakja össze a múlt képmását, másikuk befőttes üvegekben konzerválja a kultúrtörténet remekműveit. Forgács Péter talált amatőr-filmfelvételeket dolgoz fel. A vágás és a művész kommentárja segítségével különböző, ismeretlen személyek története kerekedik ki.
A felgyorsult, megállást nem ismerő világban, egyre erősebben érezhető az emberi test sebezhetősége. Újabb és újabb gyógyíthatatlan betegségek csonkítják életünket, testünket és öntudatunkat. A művészet sem hallgathat erről. Zbigniew Libera és Artur Zmijewski nemcsak az esendőség tényét tárgyalják fel műveikben, hanem rávilágítanak arra is, hogy az emberek mennyire egymásra vannak utalva. Olyan témákat hoznak nyilvánosságra, melyeket a társadalom általában tabuként kezel.
A kiállítás, egyfelől felidézi a múzeum fennállása óta rendezett kiállításokat, másfelől kitekintés az elkövetkező évek terveire. Részben olyan művészek alkotásaiból válogattunk, akik már bemutatkozhattak nálunk, és gyűjteményünkben is képviselve vannak (Dan Perjovschi, Zuzanna Janin, Nedko Solakov), részben fiatalabb alkotók műveit mutatjuk be (Aleksandar Ilić, Veronika Bromová), akik egy nemzetközi nyelven beszélnek az őket körülvevő világról.
A kiállításon részt vevő művészek aktuális névsora: Beöthy Balázs (Budapest), Veronika Bromová (Prága), Bukta Imre (Mezőszemere), Jiří Černický (Prága), Chilf Mária (Budapest), Drozdik Orsolya (Budapest-New York), Forgács Péter (Budapest), Aleksandar Ilić (Zágráb), Zuzanna Janin (Varsó), Ivan Kafka (Prága), Zbigniew Libera (Varsó), Ana Lupas (Bukarest), Németh Hajnal (Budapest), Roman Ondák (Pozsony), Dan Perjovschi (Bukarest), Mariola Przyjemska (Varsó), Nedko Solakov (Szófia), SI-LA-GI (Budapest), Várnai Gyula (Dunaújváros), Jana Želibská (Pozsony), Artur Zmijewski (Varsó).
