„Az A-R csoport (neve a francia Avance – Retard-ból származik: az órák hátlapján a sietés-késés beállítását jelzik így) lényegében 1989-ben alakult, és 1945-1950 között született képzőművészek hívták életre. Ez a nemzedék volt az, amely a hatvanas évekbeli, tiszta konceptualizmust előnyben részesítő csoportosulás (Jankovic, Koller, Filko...) után jelent meg, és amely Jana Geržová művészettörténész szerint újra hangsúlyozni kezdte a látás jelentőségét a képzőművészeti alkotások befogadásának folyamatában.
Tagjai – akik nagyrészt Rudolf Fila tanítványai voltak – a pozsonyi Iparművészeti Középiskolában illetve az Ipar- és Képzőművészeti Akadémián tanítanak.
A csoport első hivatalos kiállítására 1991-ben került sor Pozsonyban. Közös fellépésük azonban már a hetvenes évek végén elkezdődött a Szlovák Tudományos Akadémia termeiben megrendezett alternatív kiállításokkal.
1989 utána a csoport tagjainak számos egyéni és közös kiállítása volt Szlovákiában és külföldön. A közös kiállítások közül a két Párizsban rendezett kiállítást (1988, 1990), valamint a New Yorkban (1991), Ulmban (1992), Karlsruhében (1993), Barcelonában (1993), Brüsszelben (1993), Sydneyben, Canberrában, Melbourne-ben (1994), Hamburgban (1994) és Třebícben (1995) rendezetteket kell kiemelnünk.
A csoport közös tevékenységének különleges formáját jelenti a szlovák és nemzetközi tekintélyek előtti művészi főhajtás. Ilyen ünnepeket rendeztek többek közt Václav Havel (1996), Karel Schwarzenberg (1998) és a Dalai Láma (2000) tiszteletére is…
Az A-R csoport nem avantgárd doktrínák, kiáltványok vagy programok, hanem a közösen vallott – nem csupán esztétikai, hanem főként etikai – elvek és értékek alapján jött létre. Az alkotók azonban következetesen és konokul járják saját útjukat.”
(Peter Zajac)
„Talán a „meta” előtaggal jellemezhetnénk a leghívebben az A-R csoport tevékenységét. A művészek olyan struktúrákat hoznak létre, melyek metamorfózisokon alapulnak. Ezekben a rendszerekben egy-egy banális jelenség anyagi vagy szimbolikus átalakítása megy végbe. Ugyanakkor a valóságos tárgyak különféle megjelenési formákban idéződnek fel: kezdve a láthatótól – vagy közvetlen vizualitással, vagy képzőművészi transzformálással megjelenítve – egészen a (neodada?) taktilis elemek tárgyi prezentációjáig. A végeredmény minden esetben a stilizáltságot nélkülöző szolid jelzésérték. Az anyagban való tobzódás paradox módon egyben az anyag tagadása is.
A játékos megoldások széles skálája a fordulatok bűvöletét nyújtja (Igor Minárik, Otis Laubert, T-D és részben Klára Bockayová). Ugyanakkor az ábrázolási, mimetikus szándék, ami esetünkben metaforikus jelentést is kap, túlsúlyban van a csoport többi tagjánál. Gyakran a parodisztikus reflexiókkal átszőtt, higgadt kifejezésmódban (Vladimír Kordoš, Daniel Fischer, Ladislav Carny és Milan Bockay), máskor a szűkszavú hermetizmus képében (Marián Meško, Marián Mudroch).
Klára Bockayová, a csoport egyetlen nőtagja úgy vállalja fel nőiségét, hogy közben iróniával, némi gúnnyal közelít nemének szentimentalizmusához …
Az A-R csoport Európában és a világban is otthon van.”
(Rudolf Fila)
(Az idézetek a kiállítás katalógusából származnak.)
A kiállítás a Szlovák Kulturális Fesztivál programjainak sorába tartozik.
Kurátor: Rudolf Fila
