Németh Hajnal 2000-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán, de már ezt megelőzően is számtalan hazai és nemzetközi kiállításon vett részt videókkal, fotókkal, installációkkal stb. Mint azt a műveiről író szerzők egytől egyig megjegyzik, munkáinak egyik legfeltűnőbb sajátossága a „jelenidejűség”: az általa felhasznált képi motívumok a mai dizájn, divat, zene stb. pillanatnyi állapotára reflektálnak. Ha azonban ezeket a motívumokat közelebbről szemügyre vesszük, akkor nyilvánvalóvá válik Németh Hajnal munkáinak egy alapvető jellemzője, a széttöredezettség, azaz a motívumoknak vagy képi jeleknek „az érzékelési koordináták elvesztéséből” adódó fragmentáltsága. Ez több mű esetében a társadalmi nemi szerepek tekintetében ragadható meg. Amennyiben a jelek széttöredezettek, a velük való nézői azonosulás lehetősége is megkérdőjeleződik. Így Németh Hajnal ezen munkái a hollywoodi típusú „képgyártás” és tömegkultúra kritikájaként is felfoghatók.
A kiállítási periódus második részében mutatjuk be azt a művet, mely a kis.terem rezidenciaprogramjának keretében készül el. Ez a munka öt berlini MC-nek (Master of Ceremony) állít „emlékművet” egy hanggal kombinált, kisméretű szobrokra épülő installáció formájában. Az MC-k napjainkban a nagyvárosi zenei kultúra „alulról jövő”, kritikai ágának képviselői, némi közhellyel élve egyfajta modern városi „népzenészek”, szinte egy adott szubkultúra zenei képviselői, identitásteremtő alkotói. Ezek az MC-k ráadásul a mai zenei és klubkultúra egyik fellegvárának számító városában, Berlinben tevékenykednek, és reprezentálják az adott közeg komplexitását, sokszínűségét. Ennek a városnak is, melynek Németh Hajnal immár két éve lakója.
