Az osztrák millennium és a magyar millecentenárium alkalmából Peter Weibel koncepciója alapján és neves szakértők együttműködésével kiállítás nyílik múzeumunkban, mely adalékul szolgál e két ország kultúr- és szellemtörténetéhez, és közös történelmünk ismeretlen fejezeteit kívánja bemutatni, miközben igyekszik elkerülni az eddigi közhelyeket. Ha összehasonlítjuk Magyarországot és Ausztriát, olyan dolgokra derül tény, melyek mind a másik, mind saját országunk számára ismeretlenek. Nem hagyományos művészeti kiállításról van tehát szó, hanem kulturális eredmények és összefüggések bemutatásáról, ami kiválasztott példái útján bevezeti a nézőt azokba a művészeti és gondolkodási irányzatokba a századfordulótól napjainkig, melyek e két országban alakultak ki, vagy amelyek kialakulásában e két ország meghatározó módon vett részt - és így egyedi vagy sajátos módon járult hozzá a világkultúrához. Ha túllépünk a művészet hagyományos határain, szembetűnővé válik, hogy Ausztria és Magyarország szülötteinek főként a formális és absztraháló világfelfogás területén mutatkozik meg a tehetségük. Épp ezért a formális művészetek és a formális tudományok, a matematika és a logika, valamint a társadalom- és természettudományok terén nyújtott olyan teljesítményeket kívánjuk bemulatni, amelyek formális módszereket alkalmaznak. Természetesen lehetetlen az összes eredményt bemutatni; sokkal inkább egyes személyeket és csoportokat ragad ki a kiállítás; olyanokat, akik révén Ausztria és Magyarország-egyedül vagy egymással párbeszédben - sajátos impulzust adott a nemzetközi tudományos és művészeti életnek. A kiállítás több szekcióban mutatja be az interdiszciplináris kísérleti módszereket és azokat az összefüggéseket különböző tudományágak és a művészet között, amelyek a két ország kulturális fejlődése szempontjából meghatározóak voltak. Mindkét országban voltak olyan személyiségek és csoportok, melyek a politika romboló erői ellenére világraszóló jelentőségű felfedezésekkel járultak hozzá a formális művészetekhez és tudományokhoz, azonban saját hazájukban totalitárius rendszerek uralma alatt elnyomás alatt éltek, vagy emigrációba kényszerültek. A résztvevők nagy többsége külföldre menekült, Így e szellemi irányzatok ugyan elveszttették földrajzi egységüket, de - visszaimportálva őket Magyarországra, illetve Ausztriába - több tudományterületen újra felbukkannak. A töredékek összegyűjtésével megkísérelünk egyféle reintegrációt, méghozzá különböző filozófiai témák kijelölésével, melyek arra szolgálnak, hogy kiemeljék a művészet és a tudomány közötti kölcsönhatásokat. Miután a művészek és a tudósok közül sokan külföldön (pl. Angliában, Franciaországban, az Egyesült Államokban) éltek és dolgoztak, idegen nyelven Irtok és ötleteiket emigrációban, szétszóratásban valósították meg, természetesen kérdés, hogy a nemzet, a nép, az állam fogalma nem egy kitalált vagy elképzelt identitást jelent-e, és hogy a kulturális fejlődés kutatásához nem kellene-e sürgősen új módszereket bevezetnünk. Lehetséges, hogy a kultúra valójában inkább egy nemzetek és etnikumok feletti dinamikus rendszer? A kiállításon és a hozzá szerkesztett könyvben megközelítőleg száz magyar és osztrák művész és tudás műve, illetve tudományos teljesítménye jelenik meg mozaikszerűen vagy egymással összefüggésben, egy új problématörténeti modell alapján. Így próbálunk egy megújított, informatív térképet rajzolni a kultúráról.
