„Egy hangyának az ég a fűszál hegyénél kezdődik. Vajon látja-e felhőket? Nekem az ég itt a budai Vár fölött kezdődik, csak kinyújtom a kezem, és jól belekavarok a felhőkbe. Aztán elhessegetem őket, hogy tiszta kék legyen fölöttem minden. De visszaúsznak, újak jönnek, és erre én lerajzolom, lefényképezem és megfestem őket.”
Lengyel András a szeszélyes időjárásáról ismert április hónapot választotta kiállításának időpontjául. Nincs is talán még egy ilyen „izgalmas” hónap, amikor ennyire változatos lenne a „Budapest feletti ég”. Eső, szivárvány, köd, jég, komor felhők, és ha szerencsénk van, még hófelhők is! Az égbolt és a felhők témájával idestova húsz éve foglalkozó művész kiállítása május 9-ig látható a múzeum első emeleti kiállítóterében. Az olajfestményeken, akvarellsorozatokon, a papírmasszába süllyesztett fotókon kívül a gondolatkört kiterjeszti egy új műfajra, a videoinstallációra is. Az égi jelenségeket egy kültéri kamerán keresztül szemlélheti majd a közönség. Egy hónapig mi is csatlakozhatunk a művész projektjéhez, megfigyeléseinek cinkosai lehetünk: az égboltra meredő kamera minden pillanatot közvetít, megfigyeltekből megfigyelőkké válhatunk.
Lengyel András a hagyományos főiskolai képzés mellett elsajátította a radikális avantgárd eszméket is. Művészetére – mint sok más pályatárséra – Erdély Miklós gyakorolt nagy hatást. 1976-tól a Rózsa-kör (Károlyi Zsigmond, Drozdik Orsolya, Kelemen Károly, Tolvaly Ernő, Méhes Lóránt stb.) alapító tagja. Munkái ekkoriban a Fluxus és a Happening köréhez köthetők. Később bekapcsolódott a mail-art mozgalomba is, majd létrehozta a Felhőmúzeumot.
