Az átlagember Beuys-ról alkotott véleménye a megértés hiánya és a feltétlen csodálat között ingadozik még ma is. Még azok a szakemberek és beavatottak is nehezen értenek egyet, akiknek van betekintésük az életműbe és annak interpretációjába. Ennek valószínűleg az az oka, hogy Joseph Beuys tevékenysége igen nehezen szorítható be egyetlen művészettörténeti és műfaji kategóriába. A szkeptikusok azzal vádolták, hogy sarlatán, mások pedig – kellő kritikai érzék híján úgy próbálják jellemezni, mint sámánt, romantikus utópista álmodozót, vagy éppen botrányhőst. Abban azonban általában mindenki megegyezik, hogy Beuys a dolgokat komolyan vette és igen mélyen gondolkodott, rendkívüli szobrászi intelligenciával rendelkezett, mély és mesterkéletlen volt a humora, és másokra is képes volt odafigyelni. Az a törekvése, hogy a valóság elembertelenedését szembeállítsa egy másik lehetséges alternatívával, az egyén felelős cselekvésén felépülő társadalmi aktivitással, könnyen volt a valóságtól való elrugaszkodásnak értékelhető. Mégis hatása az elmúlt évtizedekben nem csupán mint művésznek és tanítónak, hanem mint politikai aktivistának is egyre növekedett. Beuys tevékenysége – mely igen sok szálon kötődött a német történelmi eszményekhez – nagyobb nemzetközi elismertséget váltott ki, mint bármely más német művész az 1950 utáni időszakban. Minden más kortársánál jobban volt képes másokat inspirálni, mozgatni, a dolgoknak lendületet adni. Beuys önmagát fizikailag sem kímélve vetette bele magát a munkába és hirdette a művészet mindenre kiterjedő, expanzionista felfogását. MINDEN EMBER MŰVÉSZ! – idézik ma is híres jelmondatát. A Ludwig Múzeumban látható kiállítás egyik állomása annak a sorozatnak, melyet a stuttgarti Külkapcsolatok Intézete (ifa) szervezett. A kiállítás anyagát a művész egyik legjobb ismerője és monográfusa, Götz Adriani, a tübingeni Kunsthalle igazgatója állította össze, és ő írta a katalógus bevezető tanulmányát is. A budapesti bemutatást a Goethe Intézettel való együttműködés és a Lufthansa támogatása tette lehetővé.
