A flamand Jan Fabre a kortárs művészeti élet meghatározó személyisége, egy személyben képzőművész, koreográfus, színház- és filmrendező. A nyolcvanas években tűnt fel a nemzetközi művészeti életben, 1984-ben ő képviselte Belgiumot a Velencei Biennálén, azóta szerepel a legfontosabb képzőművészeti kiállításokon (így a Sao Paulo-i Biennálén, a kasseli Documentán, az Isztambuli Biennálén). A Ludwig Múzeumban felépített installációjában fémből készült vázszerkezetre apró, színes bogarak ezreit applikálta, és ez a „bogárszövet” különféle formákat ölt: női ruhát, fészket, vagy éppen egy Brueghel-festmény szereplőit. A rovarok iránti vonzalmát távoli őse, a múlt századi provanszi rovartudós, Jean-Henri Fabre munkásságának beható tanulmányozására vezetik vissza kritikusai. A több ezer skarabeusz- és ékszerbogárból álló mű különleges élményt nyújt, gazdag filozófiai tartalmukat tovább gazdagítja a színpadi jellegű megvilágítás és a speciálisan a művek részére épített tér. Ezt az installációját a spanyolországi Tarragonában 1995-ben mutatta be először. A "Passage" (Átalakulás) című installáció utal a változásra, az átlényegülésre, arra a belső útra, amit a művész megtett, utal a lét-utazásra: a létből a nemlétbe és vissza. A képzőművészeti indíttatású Jan Fabre a színházhoz is sajátos, a realizmustál gyökeresen eltérő módon közelit. A 8O-as évek kezdetétől hosszabb-rövidebb performanszaival tette meg első lépéseit a színház felé. Az elmúlt tíz évben az általa rendezett darabok egyre erőteljesebbekké váltak. Ez a szenvedélyes, és a végletekig tökéletességre törekvő művész a mai színházi avantgarde egyik legkarakteresebb alakja. Hitvallása szerint a mai művészetben minden lehetséges. Színészeitől - épp úgy, mint közönségétől - "megköveteli”, hogy lépjék át saját pszichológiai kortálaikat. Jan Fabre megosztja közönségét, sokan rajonganak érte és zseninek tartják, sokan pedig sarlatánnak titulálják, mindenesetre Európa legrangosabb színházi fesztiváljainak vendége.
