Fehér László: Művek 1975–2007

Fehér László a hetvenes évek végén tűnt fel a Stúdió-kiállításokon, és negyedszázada a magyar képzőművészeti élet egyik meghatározó alakja. Korai fotórealista korszakának radikális társadalmi látleletet felvázoló képei után a családi mitológiához fordult. Az ötvenes évek családi fotóin és a gyermekkori emlékeken átszűrt szorongás képeivel áttételesebb formát talált mondanivalója közlésére. Kialakította voltaképpen máig érvényes, bár színben és formában időről időre változó, összetéveszthetetlenül egyéni stílusát, melyet merész képkivágás, dinamikus, sokszor diagonális kompozíció, kevés szín, a kontúrral érzékeltetett formák és festői részletek kényes egyensúlya jellemez. Fehér számos kiállítása közül valódi retrospektívnek az 1997 decemberében nyílt bécsi számít a Liechtenstein Palotában. Mi most arra törekszünk, hogy folyamatában mutassuk be Fehér három évtizedes pályájának sajátos ikonográfiáját és képalkotási módszerét.Utoljára tizenkét évvel ezelőtt, 1995 tavaszán rendezett Fehér kiállítást a Ludwig Múzeumban (régi helyén, a Budavári Palotában) Új képek címmel. Azóta váltották egymást a festői korszakok és a domináns színek, de a lényeg, az üzenet változatlan maradt: az emberi figura és a környezet bonyolult, érzelmileg összetett, látványában sokszor meghökkentő, egyszerre harmonikus és diszharmonikus kapcsolata. Az alap, a fotográfia ‒ legyen régi családi fotó vagy a művész saját pillanatfelvétele ‒ kiindulópont, eszköz a művész számára, melyet öntörvényűen használ fel. Az egyes korszakokat jelző sorozatok szervesen épülnek egymásra, összetartja őket Fehér művészetre és életre vonatkozó filozófiája. A Ludwig Múzeum időszerűnek tartja, hogy számos köz- és magángyűjteményből és a művész műterméből válogatva mutassa meg az 1975 óta elmúlt harminckét év legfontosabb állomásait, és a közönség elé tárja a legújabb festményeket is. A kiállítás alkalmából az Alexandra Kiadó reprezentatív könyvet jelentet meg Fehér László 1953. március 17-én, Székesfehérváron született. 1971‒1976 között a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult Szentiványi Lajos és Kokas Ignác növendékeként. 1978‒1981-ig Derkovits-ösztöndíjas; 1993-ban Munkácsy Mihály-díjat, 2000-ben Kossuth-díjat kapott. 2006-ban Prima-díjjal tüntették ki (Magyar Képzőművészet Kategória); 2007-ben A Magyar Kultúra Követe lett. Budapesten és Tácon él.