Deli Ágnes legújabb, kifejezetten erre a kiállításra készült installációját mutatja be. Az új alkotás szervesen kapcsolódik a művész eddigi munkásságához, amennyiben most is a puha és kemény anyagok egymásmellettiségét, találkozását vizsgálja. A puha valamilyen textíliával bevont szivacs, a kemény fém, pontosabban vas. A teremben öt plasztika szerepel, melyek közül az egyik egy, két fémhevederrel a falhoz szorított matrac pár, a többi a térben áll. Ezekhez kapcsolódik a falon hét darab fotó, mely természeti részleteket, természetből vett faktúrákat ábrázol.
Újdonság az eddigi művekhez képest, hogy egyszerű textília helyett hússzínű műbőrt használ. Ráadásul ez a furcsa szín a kis.terem vörös márvány padlózatának színével kölcsönösen erősítik egymást. A szín az egyik térben álló plasztika vörösréz elemén is visszaköszön. A térben álló további három plasztika kb. másfél méter magas fémhasábba csúsztatott-szorított szivacsmatrac. Az első matrac a fémalap szögletes formáját követi, míg a másik kettő kerekded, organikus forma: az egyik szív alakú, a másik egy manó sipkájára emlékeztet.
A térben álló plasztikák – vagy ahogy a művész nevezi őket: testek – a fákat idézik. Fém törzsön puha, testszínű műbőr-lombok. A fa forma, a hússzín, a puhaság a természetet, a fém megmunkáltsága, a tiszta, szikár formák, sima felületek, a szivacs és a műbőr műanyag mivolta a mesterségest idézik. A falakon természeti részleteket látunk mesterséges formában (fotókon), míg a testek teljesen mesterségesek, mégis természeti formákká alakulnak.
A természetes és a mesterséges, a kemény és a puha, a nehéz és a könnyű között nincs feszültség. Nem ellentétként, hanem egymást jin és jang módjára kiegészítő egységként, harmonikus egészként jelennek meg.
