Cecil Beatont századunk egyik elsõ "nemzetközi médiaművészeként" szokás emlegetni. Beaton, a fotográfus egyformán otthon volt a hollywoodi sztárok, a párizsi festõk, a New York-i manökenek és a londoni popsztárok között. Azzal, hogy modern fotóiból összeállítottunk és útjára bocsátottunk egy vándorkiállítást, célunk nem kevesebb volt, mint hogy az amerikai kontinensen és Nagy-Britannián túli közönséggel is megismertessük Beaton művészetét.
Nincs még egy brit fotós, aki annyi műfajban és témában alkotott, mint Beaton hat évtizedes munkássága során. A divatfotótól a dokumentumon át a háborús sorozatokig sokféle fotót készített – felkérésre éppúgy, mint személyes késztetés nyomán. Beaton legtöbb munkája egyfajta dandyjelleget hordoz. Bár a "dandy" kifejezést általában a puszta frivolitás és felszínesség leírására szokás használni, Philippe Garner mind a kiállítás anyagának válogatásával, mind pedig a katalógusba írott tanulmányában meggyõzõen bizonyítja, hogy Beaton munkáira, művészetének jellemzésére is használható e szó – egy másik, mélyebb értelemben.
A konstruált fotográfia '80-as és '90-es évekbeli fejlõdésének tükrében, illetve azzal összehasonlítva Beaton széleskörű tevékenysége, valamint pazar, pompázatos stílusa még komolyabb jelentõséget kap. A kortárs közönség fel- és elismerte Beaton egyediségét, amely abban állt, hogy egyfelõl képes volt visszanyúlni a történelmi hagyományokhoz, így műveiben jelen vannak az európai festészetre és dekoratív művészetekre való utalások, másfelelől a jövõbe is tekinteni, utat mutatva a művész szerepének újraértelmezése felé. Beaton elvárta, hogy művésznek, és ne egyszerűen fotósnak tekintsék - ez utóbbit lekicsinylõnek érezte. Sok más kortárs művész is hasonlóképpen vélekedett errõl, olyanok, akik a fotográfia eszköztárával felszerelkezve vizsgálták az identitás, az önreprezentáció és a többszintű, komplex személyiség megteremtésének kérdéseit. Amint ezt a jelen kiállítás anyaga, Beaton játékos és expresszív tekintete bizonyítja, a fotográfia megfelelõ teret és eszközöket biztosít ahhoz, hogy egy művész rendkívül összetett és egyéni fantáziája megnyilvánulhasson.
Ez a kiállítás nem jöhetett volna létre Philippe Garner és a londoni Sotheby's közreműködése és támogatása nélkül. Köszönet és hála illeti õket, amiért a fotókat a British Council által szponzorált vándorkiállításhoz a szervezõk rendelkezésére bocsátották. Ugyancsak köszönet kell mondanunk Lydia Creswell-Jonesnak, a Sotheby's munkatársának, és Fréderique Dolivet-nek, a Visual Arts munkatársának, aki a project bonyolult menetét koordinálta a képek keretezésétõl az útiterv összeállításán át a katalógussal kapcsolatos munkálatokig.
