Fénnyel jön a zene, ami olyan, mint a környezet inspirációja, ill., mint a hallgató ambíciója.
Egy, vagy több világok sokasága tárul elénk Abonytól Milánóig, a Duna partjától a Titicaca- tóig. Kizárod magad vagy belépsz, Te döntöd el.
Kekszes karácsonyi dobozok, teadobozok, kis Glóbusz konzerv, meg amit még ebben a műfajban találni, tornyos építményekké varázsolva, alkotják a zenekart, ahol a napelem a karmester, és a különböző helyen rafinált módon elhelyezett húrok biztosítják a melódia képzését. Általában nem melódiát hallunk, hanem monoton szférahangot, ami viszont lelkünk segítségével átalakul valami köztes varázzsá, és végül egy konkrét melódiát ad ki. Kozmoszi szívhangokból képzett dallamok, akár egy, akár több bolygóról rezegtetik be a teret. A szimfonikus zenekar irányítója maga a közönség, mivel lehetőség nyílik a fényforrások szabályozására. Ahány szobor fölött bekapcsolod a fényforrást, annyi kis kamarazenekart szólaltatsz meg.
Bori Bálint az Erdély Miklós által fémjelzett INDIGO csoport tagja volt a 70-es 80-as években. Erdélynek a lét érzékenységére való nyitottságát Bori a hang-installációin keresztül vitte tovább. Az installációs műfaj, illetve a sound-environment, a hangi téralkotás különleges műfajával állunk itt szemben. Egy olyan dadaista ’ready-made’-et hozott létre alkotója, ami semmi másra nem jó, csak az audiovizuális képlet, rejtvény megfejtését adja fel megtekintőjének. S ez már a lehetséges élmények nagyon gazdag skáláját mutatja fel. Az úgymond hasztalan tárgyakból esztétikailag érdekes, átszerkesztett érzésvilág kialakítása régi ötlete a képzőművészetnek. Marcel Duchamp 1913-ban használta először a ’ready-made’ fogalmát, és az ezzel kapcsolatos nyílt játékszabályokat: még pedig minden dolog új kontextusba tehető, és így új értelmet nyerhet. Egyfajta költészet ez a tárgyakkal. A misztikus intuíció, a metafizikai érzékenység előidézésének a varázsa mutatkozik meg az ilyen tartalmilag átértékelt késztárgyak újracsoportosításának kezdeményezésében. A konstrukció és rekonstrukció, illetve dekonstrukció, a múlt század tízes-húszas éveinek nagy találmánya kap itt új lelket.
A kiállított fémdobozokban elhelyezett gitárhúrokat napenergia segítségével szólaltatja meg Bori Bálint. A felkattintott lámpafény vagy a természetes napfény hatására berezonálnak a húrok, és a dobozok falai visszaverik a melódiát. A napfény, a fény használata, mint meghajtó alkotóelem, az egyik legszebb komponense ennek a hagyományokra épülő alkotássorozatnak. Az archaikus világ napfénnyel manipuláló munkái juthatnak róluk eszünkbe Mexikótól Egyiptomig.
Ez a tizenkét zenedoboz mint tizenkét bolygó kering a Naprendszerben.
