Kortárs művészet és közönség rendhagyó találkozásának lehetünk tanúi a Ludwig Múzeum e tárlatán. Az alkotók újfajta figyelemmel fordulnak a megrendelő felé, mikor arra vállalkoznak, hogy személyes vágyaikat jelenítik meg. Eltérően a megelőző évszázadok reprezentatív portréhagyományaitól, a Vágyképek modelljei nem hatalmasok és nem hírességek. Olyan hétköznapi személyek ők, akiknek vágyai mindannyiunk számára ismerősek lehetnek. A Vágyképek egyfajta műhelymunka keretében, az alkotók és a megrendelők szoros és barátságos együttműködése révén jöttek létre. Ennek során az alkotók interjút készítettek a kiválasztott személyekkel. Műveik e szöveges dokumentumok nyomán kapnak eredeti és újszerű formát, messzemenőkig tiszteletben tartva a hitelesség szempontjait. A modellek vágyait a művészet sajátos, mondhatni mágikus ereje révén, olyan módon teljesítik, hogy belehelyezik őket az általuk elképzelt képi világba. Így az iskolás lány királynőként jelenik meg a zöld mezőn, édesanyja apró erdei manó, s Kósa L. Aldolf miniszterelnökként ad át kitüntetést fiának. Az alkotó visszatér tehát rég elveszett szerepkörébe, vágyteljesítő „varázsló”.
E művek képi nyelve egyszerre játékos és közérthető. Nyersanyaguk vizuális környezetünk megannyi képi töredéke, nyomatok, rajzok, privát és sajtófotók. Az alkotók találékonyan, amolyan „képgerillákként” alkotnak új valóságot tömegkultúránk képtörmelékeiből. Így e számítógép segítségével komponált printek képi világa mindannyiunk számára ismerős. Némelyik családi fotót vagy sajtódokumentumot imitál, más részük kereskedelmi plakátokat idéz. Jótékony illúzióteremtés ez, mely végső soron vágyaink beteljesülésével bíztat.
A két művész 1999 óta készíti „vágy-képeit”. Az egyes művek már szerepeltek különböző kiállításokon, azonban a négy új művel kiegészített teljes sorozat a Ludwig Múzeum kiállításán látható első alkalommal.
