Franco Purini és Francesco Moschini felkérésére a DOMUS című építészeti folyóirat számára
Az építészet számomra a SEMMIVEL kezdődik. A SEMMI számomra persze konstrukció, de a SEMMI KONSTRUKCIÓJA. Ez a SEMMI áttételesen jelentette számomra azt az életet (nevezzük szocializmusnak), mely nagyon félelmetes szabályokat alkalmazott. Egyszerre volt nagyon ZÁRT és NYIT0TT (csiki-csuki), persze csak annak, aki felismerte a rendszer működési szabályait. Megfelelni nem tudtam e szabályoknak, és így a lélek heroizmusával, a MŰVÉSZETTEL próbáltam pótolni azt, amit el akartak venni tőlem. Így kezdtem el felépíteni a SEMMIT akusztikus, átjárható terek formájában. Úgy gondolom, a rosszul és hamisan működő rendszerrel való szembenállás teremtette meg építészeti gondolkodásom számomra egyik fontos fogalmát: a ZUGOT és az ÁTLÁTHATATLANT (a csak sejtést).A rendszer, melyben éltem, egyirányú volt; nehezen tolerálta a másságot, illetve a másik szempontot. Hazudott, és Iétrehozta a HAZUGSÁG EMLÉKMŰVEIT, melyre én – számomra elfogadható egyetlen lehetséges alternatívaként – elkezdtem papírból felépíteni az IGAZSÁG ÉPÍTMÉNYEIT.
A ZUG megteremtette számomra a ZUGOSÍTÁST, a vágyat arra, hogy az IDEÁKKAL és a JÓ ESZMÉVEL foglalkozzam az építéskor. Kikódoltam agyamból bizonyos fokig a Iétezőt, és ezt a kreált SEMMIT és az illúzió heroizmusát összeépítettem egy REJTŐZKÖDŐ-BUHERÁLT, valóságosan létező, nagyon is emberi építészeti formával. Ezt az elején nagyon agresszívan, határozottan tettem, az idők múlásával rátértem a halk zsolozsmázásra. A táj adott, a szellem gonosz fogalmat felcseréltem a táj alakítható és a szellem legyen jó fogalmára.
Építményeimet tudatosan a minden szempontbeli TÖBBPONTÚSÁG Jellemzi. Ennek érdekében a GEOMETRIA új kutatási területeit felhasználom, és a célom megvalósítása érdekében, provokatív módon, korrigálok is rajta. A valós élet gyanakvóvá tett az igazsággal szemben. Ezt ellensúlyozandó kialakítottam magam számára a LEGSŰRŰBB és LEGBONYOLULTABB tér, a DZSUNGEL fogalmát, ahol gerillaharcosként garázdálkodhatom. A tisztánlátást pedig úgy sikerült megoldanom, hogy a LEGBONYOLULTABBAL kötöttem vérszerződést: a KÁOSSZAL.
Az építményeimben tudatosan alkalmazom a film VÁGÁSI, SNITTELÉSI logikáját. Ennek köszönhetem, hogy minden építményem eljut a LEGSŰRŰBB filozófiai jelentéséhez. A HIRTELENNEL és az ÖSSZE NEM ILLŐVEL való tudatos bíbelődés elvezetett oda, hogy építményeimet BARBARIZMUS is jellemzi. A SŰRŰSÉG, a DÚSSÁG eredményezi, hogy a tér, melyet teremtettem, ilyen módon dinamikát kap, és minden percben FESZÜLTSÉGGEL teliletten ROBBANÁSRA vár. A téren kívüliség elvezetett a MAGÁNY megtapasztalásához. Az esszenciákban való gondolkodásban hiszek, és igazából nem érdekel, hogy a tereim KELLEMESEK vagy SZÉPEK legyenek. Inkább az izgat, hogy a tér legyen VESZÉLYES, sőt olykor ZAGYVA is. A ZAGYVASÁGOT ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, a tájékozódást segíti.
Az építészet MATERIALIZÁLÓDÁSÁT nem tartom az egyedüli járható gondolkodásbeli iránynak. A legjobban falán a PROVINCIALIZMUST utasítom el, és számomra fantomszavaknak hatnak az olyanok, mint például FUNKCIÓ, KOMPOZÍCIÓ stb. Én a JÓ ESZMÉVEL szövetkeztem, és az azt súgja számomra, hogy a továbbiakban az építészet AERODINAMIZÁLÁSÁVAL foglalkozzam.
