Alejandro Fogel Budapesten megkereste azt a helyet, ahol édesapja rejtőzött a II. világháború alatt. 1941-ben ugyanis, amikor a zsidók deportálása megkezdődött, az akkor még csak 18 éves Moishe Fogel Erdélyből Budapestre menekült, s a Rumbach Sebestyén utca 10. szám alatt húzta meg magát, míg végül 1943-ban elfogták, és munkatáborba küldték. Beleképzelve magát apja helyzetébe, a magány és kétségbeesés naplóját alkotta meg: ez az installáció emléket állít édesapján kívül azoknak is, akik nem élték túl a magyarországi holokausztot.
A művészt első emlékei az Andokhoz kötik, ezért behatóan kezdett foglalkozni a dél-amerikai prekolumbián kultúrák történetével és művészetével, majd az egyes emberek múltjával és azzal az örökséggel, amelyet az emberiségre hagynak. Az Utazás a gyökerekhez (Root to Route) saját dél-amerikai és közép-európai gyökereiről szól. A kiállítás két részből áll: Az Inkák útja, Iowa az Egyesült Államokban, Iowa City-ben kerül a közönség elé, A Rumbach utca pedig Budapesten, a Ludwig Múzeumban.
Az iowai Inkák útja-kiállításon Fogel vizuális eszközökkel idézte fel az Andokban tett útját, míg a budapesti tárlaton a holokausztnak és azoknak a családtagoknak állít emléket, akiket elvesztett. A kiállítás apa és fia találkozása is egyben, ahol a szerepek megfordulnak a művészet eszközeivel. Különféle anyagokat használ, téglát, fát, budapesti szemetet, a Rumbach utcában talált tárgyakat, és ezeket keveri össze az Iowából hozott fával és a Buenos Aires-i porral, ahová édesapja ment a háború után, és ahol ma is él. Fogel sajátos rituáléjával az emlékek és kontinensek között ível át, arra késztetve a nézőt, hogy elgondolkodjon saját gyökereiről és megtett útjáról.
