A kiállítás főcíme alatt a Magyarországon 1896-ban bemutatott, folyamatosan vetített Lumiére-filmek fogadták a látogatót. Az eredeti vetítőgépet korabeli mozgókép-technikai eszközök (pl. laterna magica) vették körül. Ezután az Uránia Tudományos Színházat, a hőskort idéztük fel plakátokkal, fényképekkel. Videóképernyőkön láthatóak voltak az első magyar dokumentumfilmek és híradók, egészen a néma korszak végéig. Házimozit rendeztünk be egy 1920–30-as éveket idéző polgári szalonban. A némafilmek plakátjait és sztárjait külön falon mutattuk be. Kétoldalt a korabeli szakirodalom és szaksajtó volt olvasható. Ezután jutott be a látogató abba a sátorba, ahol az 1944-ig terjedő korszak néma- és hangos magyar játékfilmjeinek legjavát vetítettük előre meghirdetett program szerint. A sátorból kilépve az 1940-es éveket idéző iskolai osztályban korhű berendezésben voltak megtekinthetők a korszak oktatófilmjei. Az 1945. utáni időszakból a következők mentek videómonitorokon: híradó-válogatások, dokumentumfilmek, animációs filmek, a Balázs Béla Stúdió filmjei és más kísérleti produkciók. A videóblokk oldalfalain az 1995-ig terjedő időszak válogatott filmplakátjai és más dokumentumok szerepeltek. Az egész kiállítás területén végigkígyózó “filmszalagon” kb. 300 magyar film egy-egy kinagyított kockája jelképezte a folytonosságot. A vetítőteremhez vezető útra filmtechnikai eszközöket – régi vetítőgépeket, kamerákat, vágóasztalt, stb. – helyeztünk, körülbelül 70 darabot. A nagyvetítő előtti kőfalon montázsszerűen sorakoztak az elmúlt öt évtized magyar játékfilmjei és alkotói, valamint a színészek. A kiállítás záró egységében B. Müller Magda életmű-díjasokról készített portré-etűdjei, illetve Szirtes András Lumiére-filmje volt látható.