„Amikor hálót borítunk a világra, térben és időben mérföldköveket állítunk, az nem a világ, hanem a mi ügyünk. Valószínű, hogy ez a szubjektív lét is bír némi meghatározó erővel a világ irányába. Viszonyunk állandó adás és kapás, melyben mindketten változunk.
Érdeklődésem strukturalista alapokról indult. A jellé válás lehetősége és az anyagok érdekeltek. Pontosabban az az asszociációs mező, melyet az elszabadult, önálló életet élő anyag kelt, melyet eltérő képek, néha tárgyak kapcsolásával egészítettem ki.
Nevezhetném ezt naturalizmusnak, de nem ábrázoló, hanem kijelentő formában.
A kép önmagát jelenti ki, nem szól másról, nem beszél mellé” – vallja Záborszky Gábor.
Nyelv: magyar, angol
Kapcsolódó tartalom
Záborszky Gábor: Fúgák. Guida – Riposta – Repercussio. 1976-2015 2016. január 29. – február 28.
„Amikor hálót borítunk a világra, térben és időben mérföldköveket állítunk, az nem a világ, hanem a mi ügyünk. Valószínű, hogy ez a szubjektív lét is bír némi meghatározó erővel a világ irányába. Viszonyunk állandó adás és kapás, melyben mindketten változunk.