Az 1989-ben Budapesten alapított Ludwig Múzeum az első olyan intézmény volt az egykori szocialista táborban, amely a kortárs nemzeti művészet mellett az egyetemes, nyugati művészetet is bemutatta. Az alapítók, Peter és Irene Ludwig – kiknek nevét az intézmény viseli – kiemelkedő, ma már emblematikusnak számító művekkel tették le a budapesti múzeum alapjait. Adományukkal és múzeumalapításukkal több évtizedes missziójukat teljesítették be, amely a kulturális hidegháború korszakában kelet és nyugat közeledését, az ideológiai ellentétek enyhülését tűzte ki céljának, a művészettel mintegy túllépve a Vasfüggöny szabta határokon.
A nyugati, egyetemes művészet mellett az 1980-as évek kezdetétől a volt szocialista országok hivatalos művészetét is felvették gyűjtési programjukba. Jelentős részben általuk, gyűjtői és művészetközvetítő tevékenységük révén került a keleti országhatárokon túlra ezen országok művészete. A budapesti Ludwig Múzeum gyűjteménye a művészetkedvelő alapító házaspár évtizedes gyűjteményezési tevékenységének lenyomatát viseli.
Gyűjteményünk virtuálisan két nagy egységre osztható: az alapítók által adományozott amerikai és nyugat-európai pop art, fotórealizmus és ún. új vad művészet alkotásaira, továbbá az 1990- es években elindított gyűjteményezési anyagra, amely a volt szocialista országok művészetére, illetve a vasfüggöny leomlása után létrejött alkotásokra fókuszált. Elsődleges szempont volt a gyűjteményezés tekintetében a progresszív szellemiségű alkotások gyűjtése, amelyekre művész identitás-keresése, a múlttal való kapcsolat, a társadalmi összefüggések és az örökölt hagyományokra történő reflektálás jellemző.
A globális történelmi és politikai változások tükrében napjainkban művészettörténeti jelentőségűnek számít mindkét nagy gyűjteményi egység, a nyugati és kelet – európai művészet egyaránt. A gyűjteményben képviselt közép- és fiatal generáció művészei nemzetközileg elismertek, munkáikkal számos rendezvényen, nagy kiállításokon találkozhatunk. A budapesti Ludwig Múzeum gyakran élen járt a fiatal művészek felfedezésében, elsőként vállalta fel munkáik gyűjtését, illetve javasolta őket további kiállításokra, ami meghozta számukra a nemzetközi elismerést.
Az új állandó kiállítás kísérletet tesz arra, hogy a művészeti jelentőségű súlypontokat ne csak stiláris vagy kronológiai rendezésben mutassa be, hanem elemezze az eltérő társadalmi berendezkedés ellenére létező művészeti kulturális párhuzamokat is. A gyűjtemény művei lehetővé teszik, hogy érdemi párhuzamokat mutasson fel a keleti és nyugati országok alkotóinak munkásságában, olyanoknál, akik keresték a művészet új területeit, akik kritikus szemléletükkel, esetenként a politikai, társadalmi rendszerrel szembehelyezkedve keresték a művészetben rejlő művészeti (és társadalmi) utópia koncepcióját. A mostani újrarendezés a művészeti intézményrendszer egyik lényeges szempontját, a nevezetes, meghatározó kiállításokat teszi rendező elvvé. A nagy, fordulatokat jelentő kiállítások meghatározták a mű, a stílus, a szemlélet későbbi beépülését a művészeti köztudatba. Esetünkben a hatvanas- hetvenes évektől számított legjelentősebb kiállítások felelevenítésével kerülnek műtárgycsoportjaink fókuszba. Azok a tematikus, történeti kiállítások, amelyek jelentős új pozíciókat kanonizáltak, a művészet intézményes rendszerének részei, ekként a múzeumi gyűjtemény természetes módon hivatkozik jelentős kiállításokra, elismeri azok úttörő mivoltát. Jelen kiállításunk egyben kisebb tiszteletadás a vállalkozó szellemű művészettörténészek, művészek, kurátorok és kiállítás-csinálók (ahogy magukat nevezték: Ausstellungsmacher-ek) előtt.
(részlet Fabényi Julia előszavából, 2017/2018)
A katalógus digitális verziója IDE KATTINTVA olvasható/letölthető.
Kapcsolódó tartalom
Westkunst - Ostkunst. Válogatás a gyűjteményből 2017. augusztus 1. – 2020. január 26.
Az új állandó kiállítás arra tesz kísérletet, hogy a súlypontokat ne csak stílus szerinti vagy kronológiai rendezésben mutassa be, hanem a keleti és nyugati művészet művészeti-kulturális párhuzamait.