Magyarországon a hatvanas évek második felében léptek fel azok a fiatal művészek, akik a központi ideológiától, az állami művészetpolitikától függetlenedve, az aktuális nemzetközi tendenciákhoz kapcsolódva, a művészi szabadság és korszerűség jegyében hozták létre műveiket. A máig aktív neoavantgárd generáció tagjai a geometrikus absztrakció, a pop vagy épp a gesztusfestészet eszközeivel alapozták meg a későbbi progresszív törekvéseket. A hetvenes évek elején a rendszer és a szocialista realizmus kritikája már nemcsak áttételesen, a stílusban – és a második nyilvánosságba való száműzetésben – jelentkezett, hanem jelképek és gesztusok révén is megnyilvánult. A konceptuális, fotóalapú művek, a művészeti akciók, performanszok nemegyszer a jól ismert ideológiai és formai toposzokat – a munkásmozgalom szimbólumait, a munkás és a művész figuráját – és áttételesen magát a rendszert is vizsgálat és bírálat tárgyává tették.
A kilencvenes évek elejének összetett, sokszor átláthatatlan társadalmi-politikai változásai a kelet-európai országokban – így Magyarországon is – régi és új tanok, életeszmények divatját hozták, az individualizmustól a fogyasztói értékrenden át az újra feléledő nacionalizmusig vagy vallásosságig, amelyek közvetítésében a média – mindenekelőtt a televízió – fontos szerephez jutott. Az 1989 után fellépő új művészgeneráció már ideológiai és formai kötöttségek nélkül kezdhette meg pályafutását, a téma- és stíluspluralizmus jegyében foglalkozott többek között a nemi, nemzeti vagy vallási identitás kérdéseivel, a történeti és művészettörténeti hagyománnyal épp a művész-lét alapkérdéseivel, élet és művészet viszonyával. Az évtizedet az intermediális felfogás, a konceptuális gondolkodás, a videó és a fotó újabb térnyerése jellemezte. Napjainkat, a kétezres évek második évtizedét a válság egyre erősödő érzete hatja át, mely a művészetben az aktivizmus, a kritikai gondolkodás új formáit hívja elő, a befelé fordulás, az elszigetelődés stratégiáival egyidőben és szemben. A budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum nemzetközi gyűjteményéből ezúttal olyan műveket válogattunk, amelyek elsősorban fotó-, illetve média-alapú műveken, sok esetben a művész figuráján keresztül ismertetik meg a nézőkkel Magyarország közelmúltját és kortárs képzőművészetét. Az 1989-ben, a rendszerváltás évében létrehozott gyűjtemény itt bemutatott művei – az alapító Peter Ludwig elképzeléseinek megfelelően – egyben kordokumentumok, a hétköznapi életet és a művészetet átható eszmék és értékrendek lenyomatai is, amelyeket nagy várakozással mutatunk be a tiranai Nemzeti Galéria közönségének.
Nyelv: angol
