A hang szabadsága. John Cage a vasfüggöny mögött

„Minden hang a Csend rokona, buborék a Csend felszínén, mely gyorsan szétpattan, az alant zúgó áramlatok gazdagságának és erejének jeleként” – mondja másutt Thoreau, és ez a gondolat Cage számára is kulcsfontosságúvá vált, hiszen ő volt az, aki megszabadította a hangot mindenfajta zenei kötöttségétől. Ez a szabad hang, melyet zenéje képvisel, mind a mai napig visszhangzik számos kortárs művész munkásságában.

Kelet-Európa országaiban a kommunizmus idején – bár különböző mértékben – nehéz volt információit szerezni a legfrissebb zenei és művészeti irányzatokról. Cage kottáit, írásait és lemezeit gyakran csak titkos csatornákon lehetett beszerezni, alakját számtalan legenda övezte, ezért is volt különleges jelentőségük a vasfüggöny mögött tett látogatásainak. Koncertjeire, vagy a Merce Cunningham Dance Company-val közös előadásaira számos zenész és képzőművész zarándokolt el, de ő is érdeklődéssel figyelte a helyi zenei és művészi kezdeményezéseket. Koncerteket hallgatott és műtermekbe látogatott, és ahogy George Maciunas Fluxus-művész megfogalmazta: „ahol csak megfordult, egy kis John Cage-csoportot hagyott maga után, amely aztán vagy vállalta, vagy tagadta eredetét. De a tény tény marad: ezek a csoportok az ő látogatását követően jöttek létre.” A kísérleti zene műhelyei (a varsói Experimental Studio, a belgrádi OPUS 4, a budapesti Új Zenei Stúdió, a zágrábi Acezantez, a moszkvai Collective Actions, vagy a pozsonyi Transmusic Company) részben az ő hatására nyitottak a vizuális művészetek, a happening-jellegű koncert-előadások felé.

A kiadvány az "A hang szabadsága. John Cage a vasfüggöny mögött" (2012. november 23 – 2013. február 17.) című kiállításhoz készült és a kiállítás teljes anyagát tartalmazza.

Nyelv: angol