Női kvóta 02 – női alkotók, alkotó nők a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum gyűjteményéből

A kiállítás nyitva:  2025. január 24. – március 16.

A 35 évvel ezelőtt alapított Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum első alkalommal mutat be kizárólag női alkotók műveiből álló válogatást a gyűjteményéből. A kétrészes kiállítás első fejezetében elsősorban a női szerepekkel, illetve nők művészeti (ön) reprezentációjával foglalkozunk, míg a második részben bemutatjuk a nők által választott műfajokat, témákat, illetve a nők művészeti teljesítményét és eredményeit az elmúlt fél évszázadban, a múzeumban őrzött műveiken keresztül.

A Női kvóta 01 fogadófalán férfiak által készített nőábrázolások voltak láthatók, ennek ellenpontjaként most a nők szemével láthatjuk a férfiakat, akik – Mars és Vénusz antik allegóriájának megfelelően – a háborúról énekelve, katonaruhában, harckocsiban, égő házak kulisszái között jelennek meg a képeken. A férfias versengésnek és az öldöklésnek a klasszikus mitológiában Vénusz szerelme vet véget: a béke diadalmaskodik a háború felett, a szerelem a gyűlölet felett. Az otthon, a gyermek, a család, valamint a gondoskodás, táplálás és gyógyítás a női alkotók olyan fontos és kiemelt témája és motívuma, mely elválaszthatatlan élettapasztalataiktól és társadalmi szerepüktől – az ezt megjelenítő művekből látható egy bő válogatás a következő teremben.

A „nőies” témák, formák és technikák, a feminista művészeti gyakorlatok lassan vívták ki méltó helyüket a képzőművészet fősodrának művészeti kísérletei és irányzatai között. A háború utáni nemzedék, illetve a hatvanas-hetvenes évek alkotói – mint Molnár Vera, Reigl Judit vagy Maurer Dóra – a férfiak mezőnyében, velük versengve hozták létre életművüket, míg Keserü Ilona az Iparterv egyetlen női tagjaként már olyan forma- és színvilággal lépett fel, mely félreérthetetlenül az „asszonyi létben” gyökerezett.

A női alkotók között feltűnően sok a „különutas” művész, aki az aktuális irányzatoktól függetlenül, a maga útját járva, saját eszközkészletére és formavilágára rátalálva hozta létre életművét. A nyolcvanas évek újfestészetében – így múzeumunk gyűjteményében is – alig találunk női alkotókat. El Kazovszkij művészete – mely szorosan kötődik a művész transzneműségéhez – magánmitológiájával és teatralitásában kötődik a kor tendenciáihoz.

A testhez, a biologikumhoz, vagy éppen a férfi/női szerepekhez kötődő anyagok és formák jellemzik a textilművészetből induló Lovas Ilona, a szobrász Berhidi Mária, vagy a következő generációhoz tartozó Chilf Mária és Imre Mariann művészetét. A neokonceptuális gondolkodás érhető tetten El-Hassan Róza, Deli Ágnes vagy Sass Valéria szobrászati kísérleteiben, míg ezzel egyidőben a (tábla)kép és a festészet megújításával, továbbfejlesztésével kísérleteznek az olyan művészek, mint Csutak Magda vagy Köves Éva.

A kortárs művészet kétezres években felerősödő társadalmi-politikai érzékenységét reprezentálják Kateřina Šedá vagy Németh Ilona projektjei, melyek egy-egy közösség életét, élettörténetét mutatják be, vizsgálva mindazokat a helyzeteket és körülményeket, melyek a férfi-női szerepeket is meghatározzák. Végül bemutatunk néhányat a 2020-as évek női alkotói közül is, akik különleges technikájukkal, markáns szín- és formakísérletekkel újítják meg napjaink művészetét (Keresztes Zsófia, Tranker Kata stb.).

Kurátor: Szipőcs Krisztina

KIÁLLÍTÓ MŰVÉSZEK

BARABÁS Zsófi, Ioana BĂTRÂNU, BERHIDI Mária, CHILF Mária, CSUTAK Magda, DELI Ágnes, Hélene DELPRAT, Marta DESKUR, EL-HASSAN Róza, EPERJESI Ágnes, GOSZTOLA Kitti, HAJDÚ Kinga, Flaka HALITI, HERMANN Ildi, Jenny HOLZER – LADY PINK, IMRE Mariann, Valerie JAUDON, KÁLDI Katalin, El KAZOVSZKIJ, KERESZTES Zsófia, KESERÜ Ilona, Lesia KHOMENKO, KINDER ALBUM, KORTMANN-JÁRAY Katalin, KOVÁCS Lola, KÖVES Éva, Anne LOCH, LOVAS Ilona, Kateryna LYSOVENKO, MAKAI Mira, MAURER Dóra, Vera MOLNAR, NÉMETH Hajnal, NÉMETH Ilona, Yoko ONO, REIGL Judit, SASS Valéria, Kateřina ŠEDÁ, SIMONYI Emő, SZABÓ Dorottya, SZÁSZ Lilla, SZÉCHY Beáta, SZÉPFALVI Ágnes, TRANKER Kata, VOJNICH Erzsébet