A 2024. évi Velencei Képzőművészeti Biennálén a Ludwig Múzeum Nemes Márton Techno Zen című kiállítását mutatta be.
A multimédiás, több érzékre ható projekt vizuális, akusztikus és interaktív tartalmai a fény- és színtartomány, a tárgy- és fénymozgás, a hang, a fényfrekvencia és légáramlás együttes hatásában bontakoztak ki. Az immerzív environmentként, festészeti alapokon nyugvó Gesamtkunstwerkként megálmodott projekt jól példázza a festészet műfajának – a művész alkotói módszerére egyre jellemzőbb – kitágítását, más médiumokra való kiterjesztését.
Nemes Márton munkásságára nagy hatást gyakorolnak a technó szubkultúrák, így a képmező szétrobbantása, majd újrarendezése jellegzetes, pszichedelikus karaktert kölcsönöz absztrakt tartományokban kiterjedő és napjaink szórakozóhelyeinek képi és fényhangulatait is felidéző festményeinek. Festészeti és szobrászati elemeket kombináló képtárgyaiban és multimediális installációiban olyan hipnotikus térdinamika jön létre, amely a nézőt a való világ nyerseségéből egy fluid, szédítő színmezőbe szippantja be.
A techno fogalma a technére, illetve a technológiai művészetre is utal: az ipari technológiáknak és anyagoknak egy hagyományosabb szemlélettel történő ötvözéséből tárgyfestmény, installáció, illetve mozgó festészeti environment születik. Lézervágott acél, autófesték, zománcozott acéllemez, vetítés, DMX-fények, hangszórók és színes ventilátorok értelmezik újra a festészeti palettát. Az így létrehozott environment multiszenzoriálissá válik: optikai, akusztikus és haptikus tartalmai a fények, a színek, a mozgás és a hang együttes hatásában bontakoznak ki.
A budapesti kiállításon a velencei anyag kiegészül egy válogatással a művész elmúlt tíz évben készült alkotásaiból, melyeknek tematikája és technikai megoldásai a Biennálén bemutatott projekt előképeinek is tekinthetők.
Nemes Márton (1986, Székesfehérvár) ipari formatervezést tanult a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán folytatta tanulmányait 2008 és 2013 között. 2018-ban a londoni Chelsea College of Arts-on szerezte mester diplomáját. 2019-ben megkapta a feltörekvő művészeknek szóló Esterházy Art Award díjat, és egy művét megvásárolta a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum. Nemzetközi csoportos kiállításokon vett részt, többek között az MSU Zagreb Haunting Monumentality tárlatán (2014), a varsói BWA-ban bemutatott Falling Out the Rythm (2019), és a grazi Künstlerhaus, Halle für Kunst & Medienben helyet kapó Abstract Hungary (2017) kiállításokon, valamint a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum Helyiérték – Új szerzemények bemutatóján (2022) és a debreceni MODEM Új Közvetítések kiállításán (2022). New Yorkban és Budapesten él és dolgozik.
2024. december 20. – 2025. március 8.
Kurátor: Kopeczky Róna
