2015. október 9 - 2016. január 3.
A Ludwig Múzeumok alapját képező, Peter és Irene Ludwig világhírű német műgyűjtő házaspár által létrehozott gyűjtemény talán legismertebb és leghíresebb eleme az az anyag, amely a pop art korszakát mutatja be. Egyedülálló ez a gyűjtemény abban, hogy megtalálhatók benne a pop art emblematikus művészeinek (Jasper Johns, Roy Lichtenstein, Claes Oldenburg, Robert Rauschenberg, Andy Warhol, Tom Wesselmann, stb.) ikonikus művei csakúgy, mint a kevésbé ismert alkotóké (Allan D’Arcangelo, Richard Lindner, stb.), valamint az amerikai vonulton kívül az irányzat európai képviselőinek (Peter Blake, Richard Hamilton, David Hockney, Mimmo Rotella) munkái is. Egyedül a Ludwig múzeumok anyaga elég egy olyan kiállítás létrehozásához, amely a nemzetközi pop artot tekinti át. Ezen alapul a Ludwig Goes Pop kiállítás, mely először a kölni Ludwig Múzeumban, majd ezt követően a bécsi MuMoK-ban került bemutatásra.
A pop art érdekessége abban rejlik – és ezt a kiállítás is nyilvánvalóvá teszi –, hogy a közönségtől meglehetősen nagy távolságot tartó absztrakció után az 1950-es évek második felében egy olyan figuratív ábrázolást hozott be az akkori kortárs művészetbe, amely hétköznapi referenciái révén ismerős és látszólag könnyen értelmezhető volt a nézők számára. Ugyanakkor paradox módon épp a fogyasztói társadalom kritikáját is adják ezek a művek azzal, hogy a hétköznapi fogyasztás mechanizmusát ültetik át a művészetbe, felkínálva az alkotásokat a befogadói fogyasztásnak. Igaz ez azokra az ábrázolásokra is, amelyek már eleve kritikusan nyúlnak egy-egy témához, melyek közül kiemelkedik a (vietnámi) háború, vagy a tömegmédia reprezentációja.
Budapesten az anyag kiegészül a korszak magyar és kelet-európai alkotóinak műveivel, így a kiállításban közel 200 mű látható. A régió művészetének érdekessége, hogy egy-két kivételtől eltekintve olyan művészt nem találunk, aki kizárólag a pop artban tevékenykedett volna. E néhány példa közül kiemelkedik Dušan Otašević (Szerbia) vagy Boris Bućan (Horvátország). A jugoszláviai pop artra azonban jellemző egyfajta szürrealista hatás, ami a magyar művészetben inkább szürnaturalista keveredéssel jelenik meg például Konkoly Gyula vagy Lakner László festményein. A pop art másik határát épp a hiperrealizmus jelenti, mint ahogy Siskov Ludmil, Birkás Ákos, Marko Pogačnik vagy Claes Oldenburg munkáiban látjuk. A korszak egyik, az uralkodó művészetfogalom legradikálisabb felfogása alapján tevékenykedő Fluxus hatása is felbukkan a pop art alkotásokban (pl. Szentjóby Tamás). Bizonyos műveket pedig elsősorban a konceptuális művészet példáiként tartunk számon (pl. Július Koller, Sanja Iveković). Összességében elmondható, hogy a kelet-európai művészek munkái gyakran több irányzat határterületén jelennek meg.
A kiállítás közvetve azt is vizsgálja, hogy az ún. „nyugati” művészetben létrejött fogalmak (mint például a pop art) hogyan értelmezhetők egy olyan közegben, ahol ennek az irányzatnak a társadalmi és kulturális feltételei annyira eltérőek voltak az irányzat kialakulásának eredeti helyszínéhez képest. Ha a kelet-európai pop artot összevetjük az amerikai, illetve a nyugat-európai irányzat alkotásaival, akkor a legérdekesebb területet a tárgyhasználat jelenti. Az amerikai művek elsősorban a második világháború gazdaságilag nehéz éveit követően az 1950-es évek közepére teret nyert fogyasztói társadalom és árubőség által kínált cikkekre reflektálnak (Brillo, Coca-Cola, sztárok, stb.). A kelet-európai közegben a tárgyak hétköznapisága és egyfajta szegényessége a jellemző, és így a kreativitás nem annyira a fogyasztás kultuszának kritikájaként jelenik meg, hanem a helyi kultúrából származó hétköznapi tárgyak „átlényegítésének” leszünk a tanúi (Keserü Ilona, Szenes Zsuzsa, Tomislav Gotovac, Běla Kolářová, stb.).
A kiállításon számos ismert és kevésbé a köztudatban élő női művész munkáját láthatjuk (Vera Fischer, Miša Pengov, Milena Usenik, Sanja Iveković, Jana Želibská, Natalia LL, Keserü Ilona, stb.). Ez többek között azért is fontos, mert a pop art egyik közkedvelt megoldása a női test tömegmédiumokra jellemző, szexualizált ábrázolásmódjának átvétele volt, ugyanakkor nagyon kevés női művészt ismerünk, akinek a tevékenységét – részben vagy egészben – ebbe az irányzatba sorolhatjuk. Érdekes azonban, hogy ezek a női művészek maguk is gyakran ábrázoltak nőket, sokszor épp a tömegmédiumok által sugallt felfogás kritikáját adva.
Kiállító művészek: Altorjai Sándor (HU), Altorjay Gábor (HU), Bak Imre (HU), Juraj Bartusz (CS-SK), Birkás Ákos (HU), Peter Blake (GB), Boris Bućan (YU-HR), Csutoros Sándor (HU), Radomir Damnjan Damnjanović (YU-BIH), Allan D’Arcangelo (USA), Jim Dine (USA), Stano Filko (SK), Vera Fischer (YU-HR), Galántai György (HU), Tomislav Gotovac (YU-HR), Gulyás Gyula (HU), Gyémánt László (HU), Raymond Hains (F), Richard Hamilton (GB), Al Hansen (USA), David Hockney (GB), Hopp-Halász Károly (HU), Robert Indiana (USA), Sanja Iveković (YU-HR), Zmago Jeraj (YU-SLO), Boris Jesih (YU-SLO), Jasper Johns (USA), Dragoš Kalajić (YU-SRB), Keserü Ilona (HU), Kismányoki Károly (HU), Bĕla Kolářova (CS-CZ), Julius Koller (CS-SK), Konkoly Gyula (HU), Korniss Dezső (HU), Nikola Koydl (YU-HR), Körösényi Tamás (HU), Natalia LL (PL), Lakner László (HU-D), Jean-Jacques Lebel (F), Roy Lichtenstein (USA), Richard Lindner (D-USA), Janez Logar (YU-SLO), Juraj Meliš (CS-SK), Alex Mlynárčik (CS-SK), Claes Oldenburg (USA), Dušan Otašević (YU-SRB), Paizs László (HU), Neša Paripović (YU-SRB), Miša Pengov (YU-SLO), Pinczehelyi Sándor (HU), Marko Pogačnik (YU-SLO), Robert Rauschenberg (USA), Mimmo Rotella (I), Rudolf Sikora (CS-SK), Siskov Ludmil (HU), Leonid Šejka (YU-SRB), Szenes Zsuzsa (HU), Szentjóby Tamás (HU), Joe Tilson (GB), Tót Endre (HU-D), Milena Usenik (YU-SLO), Vilt Tibor (HU), Wolf Vostell (D), Andy Warhol (USA), Tom Wesselmann (USA), Jurry Zieliński (PL), Jana Želibská (CS-SK)
A kiállítás fővédnöke Dr. Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszter
A kiállítás együttműködő partnerei: Museum Moderner Kunst Stiftung Ludwig Wien | Museum Ludwig, Köln | Kunstmuseum Basel – Museum für Gegenwartskunst
acb Galéria, Budapest | East-Bohemian Gallery In Pardubice |Galeria Zderzak, Krakow |Janus Pannonius Múzeum, Pécs | Kieselbach Galéria és Aukciósház, Budapest | BTM Fővárosi Képtár, Budapest | Linea Collection, Bratislava | lokal_30, Warsaw |Magyar Nemzeti Galéria | Marinko Sudac Collection, Zagreb | Moderna galerija, Ljubljana | Museum of Contemporary Art Belgrade | Museum of Contemporary Art, Zagreb | Olomouc Museum of Art | Slovak National Gallery, Bratislava | SOGA Auction House, Bratislava | Szombathelyi Képtár | Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár | Tragor Ignác Múzeum, Vác | Trajković Collection, Belgrade, valamint magyar, illetve külföldi művészek és magángyűjtők
Ha "jogdíjköteles" megjelölésű képet szeretne letölteni és felhasználni, kérjük, előbb olvassa el a következő tájékoztatót:
A JOGDÍJKÖTELES KÉPEK LETÖLTÉSÉNEK FELTÉTELEI
![Tomislav Gotovac](/sites/default/files/file/sajto/nq9Rgotovac_pepsi.jpg "Tomislav Gotovac: "Pepsi cola" saját jazz, 1964. Tihomir Jukić Collection, Zágráb
Tomislav Gotovac: "Pepsi cola" Own Jazz, 1964. Tihomir Jukić Collection, Zagreb")
